Hogy tudnék változtatni?
Egy 19 éves fiú vagyok, akinek semmi életkedve nincs. Gyerekkorom óta történnek velem szinte mindennap rossz dolgok. Nagybátyám sokszor erőszakolt meg kis koromban, és kellett baromságokat csinálni, amiket kitalált. Sokszor vert, fenyegetett késsel, szégyenített meg a haverjai és az enyéim előtt is. 9-10 éve alkoholista, de azelőtt is voltak pszichés problémái. Emiatt nagyon visszahúzódó és depressziós lettem, kihatott az életemre. A családi helyzetem sem a legjobb, mert szegénységben kellett felnőnöm, illetve apukám idegbeteg. Kis házban lakunk és sosincs csend, mert van 3 testvérem, aki sokszor veszekszik. Amióta iskolába járok, sosem voltam a legnépszerűbb, mindig a kiszemelt célpont voltam, emiatt sosem volt sok barátom. 18 éves koromban volt egy barátnőm, de az is megcsalt hamar. Nemsokára 1 éve vagyok együtt a jelenlegi barátnőmmel, akitől szintén nagyon sok rosszat kapok, de inkább eltűröm, örülök hogy itt van nekem. Egy hatalmas hibát követtem el, miatta lógtam az iskolából, hazudtam a családomnak, és emiatt a családom nem bízik bennem, a barátnőmért meg aggódnom kell. Sokszor szokott ütni, harapni és fojtogatni, a testem tele van sebekkel. Kiskorom óta mindennap szinte ezt élem át, ezért nem nagyon zavar. Az érettségim sem sikerült, mert a bukott tárgy érettségi reggelén eljátszotta, hogy súlyos baj történt, de végül kiderült, hogy semmi nem volt, csak viccelt. Hiába próbálok változtatni, mindig van ami visszaránt. Pedig nagyon szeretek mindent csinálni. Tanulni, fotózni, hangszereken játszani, énekelni tanulni és segíteni másokon, stb. Sokszor segítettem hajléktalanoknak az ételemmel, és akinek csak tudok, segítek. A barátaim folyton átvernek, nem érdekli semelyiket mi van velem. Nem tudom mihez kezdjek. Pszichológushoz sem merek fordulni, sem leírni ide mindent. Nagyon keveset alszok, egész nap fáradt vagyok és egyre többször forog a fejemben az öngyilkosság, mert beleuntam mindenbe. Sosem sikerült szerezni egy normális barátnőt és barátot, aki mellettem állna. Lány barátom sem volt sosem, csak 1-2, de az is kis ideig.
Mit tudnék tenni, hogy jobb legyen? Nem szeretnék rosszat tenni magammal..
Előre is köszönöm a megértést és a segítséget!
Pedig csak egy jó pszichológus segíthetne abban, hogy feldolgozd azt a traumát, amit a családtagjaid, barátaid és barátnőid okoztak.
Egy dolgot megjegyeznék: csodálatos érzés a szerelem, de nem szabad elvakultnak lenni. A tanulás (a te esetedben az érettségi) sokkal fontosabb kellett volna, hogy legyen, minthogy egyből pattansz, amikor a barátnőd hív. Ne hagyd, hogy kihasználjanak. Az nagyon szép és jó, hogy szeretnél segíteni másokon, hogy önzetlen vagy, de vannak olyan élethelyzetek/pillanatok, amikor egy kicsit önzőnek kell lenni, amikor csak magadra kell koncentrálnod, mert a te életed, és te tudod, hogy mit akarsz elérni, mik a céljaid stb, és nem szabad hagynod, hogy elvegyék tőled ennek a lehetőségét.
Tényleg keress egy jó szakembert, ha te is akarod, (és ez a legfontosabb, ha pszichológushoz mész), akkor előbb vagy utóbb (részben ez is rajtad múlik), kilábalhatsz ebből a rossz helyzetből.
Azt megkérdezhetem, hogy az érettségivel mi lesz, vagy mik a terveid tanulás terén? Persze, nem kötelező válaszolnod, csak segíteni szeretnék.
L/19
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!