Mit kezdjek az életemmel? Már késő változtatni?
10-12 éves korom óta súlyos mentális problémáim voltak/vannak (szorongás, pánikbetegség, szociális fóbia, depresszió), jobb és rosszabb időszakok váltakoznak. Az iskolában se tudtam teljesíteni, pedig "zseniként" indultam, mindig sokkal fejlettebb voltam a kortársaimnál, az intelligenciahányadosom kiemelkedően magas és sok szempontból az átlag felett vagyok (voltam).
Középiskolában magántanuló voltam, lényegében a "kamaszkor" kimaradt az életemből, otthon feküdtem az ágyban és meg akartam halni. 18-19 éves koromban kezdett minimálisan javulni a helyzet, például sikerült hónapok után kilépnem az utcára. Évek óta nem járok rendszeresen pszichiáterhez, utoljára gyerekpszichológusnál voltam (szám szerint 8 pszichológusnál/pszichiáternél jártam 10 év alatt, és az egyetlen, akiben meg tudtam bízni és úgy éreztem, hogy segít, meghalt), és már gyógyszert sem szedek. A körzeti felnőtt pszichiáterek szörnyűek, magánra pedig nincs pénzem. Szednék egyébként szívesen gyógyszert, ha tényleg segítene, nem csak letompítana.
20 éves elmúltam, munkanélküli vagyok, anyukám tart el. Másodszor futok neki levelezőn az egyetemnek. Még így is nehezemre esik bejárni, heti 1-2 alkalommal. Ráadásul kifejezetten hasznosnak sem nevezhető a szak, mert humán beállítottságú vagyok. Két nyelvet tudok írásban felsőfokon, egy harmadikat most kezdtem tanulni, de csak középfokú nyelvvizsgáim vannak, azokat is nagy kínszenvedve sikerült megszereznem a szóbeli rész miatt, mert alig tudok megszólalni stresszhelyzetben, teljesen leblokkolok. Kétségbe vagyok esve, öregnek és elhasználtnak érzem magam, pedig inkább el vagyok maradva mindennel. Más az én koromban már lassan diplomázik, bulizik, éli az életét, ami nekem abból áll, hogy totális stresszben, körömrágva készülök azon alkalmakra, amikor ki kell mennem az utcára és képtelen vagyok a lényeges dolgokra, teljesítendő feladatokra koncentrálni, mert folyamatosan szorongok.
Ertelek, hat ez bizony nem tunik egyszeru problemanak igy elso olvasasra. Azt gondolom hogy az ut hosszu lesz, es nagyon nagy tudatossagra es eros akaraterore lesz szukseged ha ebbol ki akarsz jonni.
Elso koron azt mondom hogy mozognod kell, sportolnod. Menjel el futni legalabb hetente ketszer. Azt lehet egyedul is csinalnod, nincs miert szoronganod. A legjobb lenne ha a termeszetben tudnal futni. Biciklizes is jo lenne, mind a ketto vegezheto egyedul. Nagyon fontos lenne hogy sprotolj, mert a sport boldogsag hormonokat szabadit fel az agyban, es fizikai fittseget is ad.
A masik pedig egy muveszeti vagy tudomanyos elfoglaltsag. Azt mondtad hogy zsenikent indultal. Mi volt az a terulet amiben ennyire jo voltal? Rajta, repulj ra! Fizika, matematika, vagy eppen tortenelem, irodalom, kolteszet, regeny iras? Festes rajzolas?
Mindegy. Mind gyogyitja a lelkedet es sikerelmenyt ad. Amint ez sikerulne, mar nem szoronganal ennyire, mert erezned az oromot is, hogy valami sikerul, valamiben jo vagy. Es akkor a szorongas is javulna.
Elso koron ezzel kellene kezdeni, utana mar jonne a tobbi is. Magyaran valoszinuleg talalkoznal kozben emberekkel is, igy a szocialis eleted is javulna.
De legyel magadhoz turelmes, mert az a helyzet illetve mentalis allapot, ami az utobbi tiz evben kialakult, azt sajnos nem lehet marol holnapra megjavitnai, ido kell hozza. De meg nem keso megtenni, most meg nem, de ha tovabb halogatod, akkor hamarosan mar keso lesz.
Nagyon sajnálom ami veled törtent, es nagyon jó hogy ide leirtad. Szerintem jó ha sokan olvassák, hogy a depresszió hova is vezet, milyen szinten lerombolhatja egy ember eletét. Hogy nincs a negativ érzelmeknek limitje, hogy nincs olyan mélypont, ahonnan ne lehetne sajnos még lejjebb kerülni. Es hosszútávon nincs az a pszichológus illetve gyógyszeres kezelés sem ami önmagában segitene.
Egy dolog segit csak, az életigenles, az hogy te magad próbálsz ebböl kijutni.
Csatlakozom az elöttem hozzászólóhoz, az egy jó út, amit ő leirt, hozzatennék még egy valamit ami segithet.
Vegyél magadnak egy kutyát, vagy esetleg egy macskát, de a kutyus jobb lenne. Ezt hivatalosan kutyaterapiának hivják, ami orovosilag is elismert gyógymód. Neked rengeteget segitene a szeretetével, ráadasul ővele ki kell mozdulnod a lakásból, sétáltatni kell, es gondoskodni róla.
Remélem jobban leszel.
Nézd. Változtatni SOHA nem késő. De inkább előbb lépj, mint utóbb, mert annál hamarabb lehet normális életed.
Lehet, hogy van egy enyhe Asperger-szindrómád, azért gondolom ezt, mert írtad, hogy kiemelkedően intelligens vagy, ugyanakkor félsz az emberektől, szorongsz, nem mersz megszólalni stb. Majd olvass utána, hátha magadra ismersz.
A szociális fóbia nagyon is ismerős nekem, a tinédzserkoromat úgy tönkretette, hogy a fal adta a másikat. Az egyetemre sikerült kijönnöm belőle, de nagyon nagy küzdelem volt. Viszont megérte! Nem kértem hozzá segítséget, de ha kértem volna, akkor talán 8 év helyett csak fél évet szenvedek végig miatta. Most más problémák miatt, de már járok pszichiáterhez 2 éve, előbb kényszerbetegséggel és depresszióval diagnosztizáltak, később egy másik doki már Asperger-szindrómát mondott.
Szerintem neked is el kellene menned egy pszichiáterhez a szorongás, a pánikbetegség és a többi ok miatt, amiket felsoroltál. Ne félj a körzetiektől, ők is a munkájukat végzik, és az a dolguk, hogy segítsenek! A szorongás nem jó. Nekem is csak nagyon nehezen sikerült túllépnem rajta, de sikerült! Szóval menj csak el orvoshoz. Segíteni fog neked is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!