Egyre erősebbek és kínzóbbak a kényszergondolataim. Milyen technikával lehetne megszűntetni?

2015 májusában meghalt a nagypapám. 2016 februárban volt az első ilyen gondolatom, amikor is este nem mertem elaludni, mert féltem, hogy nem kelek fel reggel. Előtte már régebben is voltak pániktüneteim, de ezek is felerősödtek. Alvás előtt a szőnyegen mindent pontosan el kellett helyeznem, hogy nyugodtabban aludjak. Aztán idővel ezek a gondolatok eltűntek és én megnyugodtam. Aztán idén januárban egyik este feküdtem már az ágyban és beugrott egy olyan gondolat, még leírni is nehéz, hogy leugorhatnék az erkélyről... Kapaszkodtam az ágyam támlájába, hogy még biztosan ne is tudjak felkelni onnan. Lezuhanyoztam és mintha kicseréltek volna, nem is értettem hogyan juthatott ilyen az eszembe. Aztán napközben semmi bajom nem volt, de az estéim kísérője lett ez a gondolat. Aztán pár hónap után már a napom legnagyobb részét az ezen való agyalás töltötte ki. Minden helyen, minden tárgyról ez jut eszembe. Utálom még az ezzel kapcsolatos szavakat is, utálom azokat is, akik ilyet tesznek. Aztán van olyan is, hogy egyáltalán nem jön elő, például most, hogy leírtam, már nincs is semmi bajom. Amikor elkezdtem, még szörnyen voltam. Utálok búcsúzkodni, arról is ez jut eszembe.. Valakinek volt már hasonló?