Szerintetek van olyan (vagyis nyilván van, de így fogalmazok), hogy a pszichológus beleszeret a páciensbe? Ilyenkor hogy kell eljárnia?

Haha. Igazából nyilván nem jutott volna eszembe, hogyha nem lettek volna vele kapcsolatban ilyen gondolataim, de elég racionálisan próbálom szemlélni a dolgokat, kontrollálni a gondolataimat, érzéseimet, meg annyira nem tetszik, csak szerintem jól esik, hogy törődik velem.

De amúgy az létezik, hogy akár egy pszichoterápiás kapcsolat párkapcsolatba torkollik? Mert azt hallottam, hogy nem, de valójában, ha mindkét fél részéről kialakulnak ilyen érzések, és felhagynak a kezeléssel, akkor sem lehet?

Érdekes, amit mondasz. Valószínűleg az a helyzet, hogy nyilván sok esetet látnak, és ezáltal valahogy akár immunissá válnak bizonyos szinten, ami az érzelmi involválódást illeti. Nem tudom, hogy az én pszichológusomnak mennyi tapasztalata van ezzel, mert még nincs olyan régóta a szakmában, értem ezalatt azt, hogy 10 évnél szerintem kevesebb ideje gyakorol, akár ötnél is, a szakmában, ugyanis elég fiatal, de bizonyára fel van készülve az ilyen helyzetekre.

A másik pedig, hogy különös számomra ez a kifejezés, hogy beteg. Mert én egyáltalán nem tartom magam annak. Szimplán történtek velem dolgok, amiknek a feldolgozásához beszélgetnem kell sokat, és nem árt, hogyha ez egy olyan ember, aki érti is valamennyire, hogy milyen folyamatokon megyek keresztül, tanult erről.

Köszönöm egyébként a tapasztalatod megosztását. Érdekelne, hogy hogyan beszéltél neki ezekről az érzéseidről, vagy hogy milyenek voltak a körülmények, az első reakciója. Ha nem tartod túl indiszkrétnek, akkor leírhatnád nekem, ha jobban esik, akkor privátban. Nem veszem zokon persze, hogyha nem. :) Mindazonáltal nem gondolom, hogy fent állna nálam ilyen "probléma", mert nem ismerem a pszichológusomat, mármint mélyebben nem, ezért nem lehetek belé szerelmes. A kötődés, a hála természetesen jelen van, de azt hiszem, hogy én eleve ilyen típusú ember vagyok, imádom a plátói dolgokat, érzéseket.