Miért ítélik el az emberek a szomorúságot; azt ha, valaki maga alatt van?
Rögtön arra gondolnak, hogy hisztis, hogy minden gondot magának köszönhet / vagy a gondjai nem is gondok, csak magának csinálja.
Csak hisztis.
Nem gondolnak arra, hogy bizonyos embereknek tényleg nagyobb a keresztjük és/vagy jóval gyengébbek az átlagnál stb...
válasza:
válasza:az eros emberek azt hiszik, hogy mindenkinek konnyu egyszeruen lesz rni mindent, csak mert nekik megy...pedig nem vagyunk egyformak. es most ne jojjon senki azzal, hogy ok sincsenek jol, csak nem mutatjak, mert ez egy f szsag. persze, bizonyos mertekben lehet leplezni, hogy ne uljon ki teljesen az arcodra a buvalb szottsag, ha ugyes vagy.. de ez nem mindenkinek megy, en pl ha sz r passzban vagyok, akarhogy erolkodok, hogy ne bogjem el magam minden masodik percben, megsem sikerul. ilyen sajnos eleg gyakran van, es higgyetek el, igyekszek en vidamnak tunni, meg lesz rni mindent, mert tudom, mindenkinek megvan a maga baja, es nem akarok teher lenni senkinek... de nem megy, ez van, gyenge vagyok, es ez nem azt jelenti, hogy valtoztatni se akarok ezen, mert akarok, es minden nap probalok...de nem megy. szoval nagy reszben ez alkati kerdes, a sablon "fejben dol el" szoveg hulyeseg sajnos.
19/L
válasza:A normális emberek először meghallgatják, hogy mi a gond (persze, csak ha ismerik az illetőt. Ha nem ismerik, akkor meg tényleg nem kell foglalkozni vele. Mindenkinek megvan a maga keresztje, van, akinek nagyobb, ahogy te is írtad, és van, akinek kisebb. De mindenkinek megvannak a maga problémái, emiatt feszültek, ingerültek és türelmetlenebb azok, akik hónapok óta csak a sz art kapják az élettől. Persze, ez nem azt jelenti, hogy el kell ítélni másokat vagy bunkónak kell lenni velük, egyszerűen csak mindenkinek sz ar az élet néha vagy néhány esetben gyakran. Utána mindig jön valami jó. Legalábbis ebben kell reménykedni, különben nincs értelme az életnek.
L/19
Nekem is ami a szívemen, az a számon, vagy legalábbis az arcomon.
Bár érdekes, hogy amikor kevésbé vagyok magam alatt, akkor piszkálnak a kérdésekkel, pont akkor. Vagy amikor épp kivételesen jókedvű vagyok, és elgondolkozom, azt is szokták szomorúságnak látni, vagy amikor fáradt vagyok, na ilyenkor piszkálnak.
Amikor épp meg akarok halni, annyira kivagyok és óránként elsírom magam, akkor kerülnek - pedig ha mesélne a napjáról, mik a tervei, mi volt a gyerekeivel / párjával, mit csinálhétvégén, a sportról, a főzésről, a hobbijáról, azzal segíthetne rajtam. A "barátok"nak pedig jó lenne lelkizni, de nem hagyják.
Én is munkahelyen, bárhol, ismerősi körben, baráti körben, ITT és egyéb fórumokon kb ezt látom:
- Vagy "jól" megy neki: van szerető család, párkapcsolat, barátok, elviselhető anyagi helyzet, elviselhető munkahely és el se tudja képzelni, hogy valakinek sokkal nagyobb a keresztje,
- Neki is nagy a keresztje, de bivalyerős, és hisztisnek tartja, aki nem, el se tudja képzelni, hogy valaki ne legyen bivalyerős,
- Neki is nagy a keresztje és ő is gyenge, ezért nem képes még mást is meghallgatni, szavába vág és ő kezdi a panaszkodást.
Csakhogy ezzel aki depresszióhoz, öngyilkossági gondolatokhoz, teljes reménytelenséghez közeli állapotban van, azon nem segítünk.
Vagy megteszi (öngyilkosság), bezárkózik és nem lesz ereje nemhogy kimászni a gödörből, kb. enni sem, vagy begyógyszerezik a pszichiátrián.
Holott lehet, hogy rettentő sokat segítene, ha néha elsírhatná magát, néha egy-egy délután valami baráttal, családtaggal csak róla szólna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!