Xanax, Frontin, Rivotril, Seduxen, Haloperidol nevű gyógyszerek részei a mai pszichiátriai kezeléseknek?

Igen.

Eleg gyakran is hasznaljak oket.

Xanax (Frontin), Rivotril az alap, szinte mindenki kapja. Seduxent nem igazán adnak, pedig szerintem jobb, mint az előzőek. Haloperidolt vagy Risperdált leginkább a zárt osztályon, vagy nyílton a skizofrén betegeknek. Aztán jönnek az olyan antipszichotikumok, mint pl. a quetiapin (Ketilept, Kventiax, Seroquel) skizora és bipoláris depresszióra és az antidepresszánsok széles skálán, amit nem lehet felsorolni, valamint a hangulat stabilizálók (pl. Lamolep, Liticarb). Megvonásos tünetekre carbamazepin (Tegretol).

Ezek jutottak eszembe hirtelen, de egy hatóanyag számos néven szerepel, ezen kívül sok az új készítmény, vannak orvosok, akik a régi, "bevált" készítményeket adják és vannak, akik a legújabbakkal próbálkoznak.

Még kimaradt, hogy a Halo és a Risperdal pszihózisra is javallott, ami nem egyenlő a sima szorongásoldókkal és antidepresszánsokkal. A pszichózis másokat veszélyeztető állapot is lehet, az ilyeneket erősen kell szedálni, nehogy kiszámíthatatlanul viselkedjenek. Ráadásul a zárton nők és a férfiak egy nagy kórteremben vannak összezárva.. No comment..

Szóval ezek a szerek erős szedálásra is valók.

Én már régóta pszichés beteg vagyok. Depresszió, szorongás, gyógyszer-és alkoholfüggőség. Hol túladagolás, hol megvonási tünetek miatt. Jövök-megyek a kórházakba, öngyilkossági kísérletem is volt. Nekem nincs pszichózisom, úgy kerültem egyszer a zártra, hogy bevitt a mentő a pszichiátriára, ahol van ún. megfigyelő, ami csak 4 ágyas (amúgy ez is zárt, de kultúrált). Először oda fektettek be, mert hétvége volt. Sajnos olyan nagy volt a "forgalom", hoztak újabb betegeket, hogy nem volt elég ágy. Úgyhogy jött a nővér, először a szobatársamat vitték el, azt hittem, hazaengedték, vagy a nyíltra került. Aztán jöttek értem is, hogy jöjjek, semmit nem vihetek magammal. Nem voltam már rosszul, nyugodtan feküdtem az ágyban. Felvittek a zártra... Annyi "előnyöm" volt, hogy beszéltem már olyannal, aki volt zárton és innen sejtettem, mire számíthatok. Hát, rémes. Szerencsére a harmadik napon felkerültem a nyíltra.

Egyébként a zárton a pszichozisos betegek mellett voltunk szintén túladagoltak és öngyilkos-jelöltek is, mint én.

Az a legrosszabb, hogy a megfigyelőben elzártak minden holmimat, a telefont is, kaptam egy hálóinget, meg maradhatott nálam wc-papír. Úgyhogy még tisztálkodni, átöltözni sem volt lehetőség. Szerencsére második este egy rendes nővér hozott mindannyiunknak tiszta hálóinget, lepedőt törölközőnek és tusfürdőt.

Ott a zárton van "még zártabb" két szoba egy-egy ággyal, ott őrjöngő, lekötözött, üvöltő betegek voltak. A többiek meg a nagy teremben vegyesen nők és férfiak. Aki nem nyugodott és nem tartotta a szabályokat, azt lekötözték. Esténként smasszerek jöttek átnézni a szekrényeket, fiókokat. A bejárati ajtót megközelíteni sem volt szabad.

Szóval, baromi nyomasztó, de szerencsére velem nem volt sok gond, így viszonylag jól kijöttem az ápolókkal, néha már viccelődtünk is.

Lényeg, ami lényeg, nem kívánom senkinek a zárt osztályt..