Szerintetek elmenjek a dokimhoz?

Amióta voltam laborba és kivizsgáláson azóta minden rosszabb lett. Mindenem negatív lett de én még mindig nem érzem magam jól. Minden reggel nem akarok fel kelni,mert tudom mindig milyen lesz a napom. Szédülök fájnak a szemeim, a lábaim a kezeim a mellkasom. Ha valamit csinálni akarok akkor mindig remegek félek. Most szombaton pórszívoztam a szobámat. Be volt csukva ajtó ablak és nagy volt a por. Konkrétan hevesen dobogott a szívem, remegtem, a füleim bedugultak, ájulás érzetem volt, azt éreztem megfulladok (Befulladás) és halálfélelmem volt ( Mi lesz ha valami nagy baj történik velem ? ) Sokszor érzek ilyet egy nap. Ez a nyár nem volt teljesen vidám. Laborba és kivizsgálásra jártam. Elpusztult mindkét kutyám. Mindkettőt nagyon szeretem. Minden reggel nincs kedvem enni és néha nem is kívánok. ( A kutyáim halála előtt sokat szoktam és szeretem enni.) Félek emberek közé menni mert állandóan rosszul vagyok. A suliban órák alatt vannak pánikrohamjaim. Volt olyan hogy biosz órán nagyon rosszul lettem. Bal fülem bedugult szédültem izzadtam mint állatt remegett mindenem fájt a gyomrom és fulladás érzésem volt. Akor volt egy erős pánikom. Nagyon félek mindentől amióta volt az elsò pánikrohamom( 2015.12.24). Rengeteg stressz szokott érni. Visszahúzódó lány vagyok ( nem merek visszaszólni senkinek.) 9.-k osztályba még jól éreztem magam egésszen a második fél évig. Rengetegszer alázott meg a tesi tanárom ( nő volt). Hogy kövér ronda lány vagyok. Ilyeneket vágni egy 15 éves lánynak ? Anorexiás lettem. A magasságom miatt is piszkálnak ( 185cm vagyok ) sokszor. Rengeteg stressz ért doga írás miatt. Most kiderült hogy a volt francia tanárom jön vissza aki engem utál. Sokszor kaptam tőle leszólást. Mikor vége lett a tesi és francia óráknak én mindig a mosdóba mentem sírni mert már óra közben akartam sírni de kitartottam. Az angol tanárom is engem ocsárolt hogy nem lesz belőlem semmi. 5-ös vagyok angolból most mert más a tanárunk ja és most voltam nyelvvizsgán ami szerintem sikerült. Az osztályban is rengeteg lány van akik engem szívattak nap mint nap. Közben a nagyszüleimnek is csak dolgozásra és segítségre vagyok jó. Skszor elgondolkodtam rajta milyen jó lesz majd mindenkinek ilyen lelkileg megtört lány nélkül. Néha attól félek hogy a szüleim se veszik észre ha valami bajom van. A szüleimet nagyon szeretem sokat segítenek mindenbe és támogatnak. Van egy öccsém is akit nagyon szeretek. Voltam egyszer pszchilógusnál aki azt mondta testképzavaros vagyok és hajlamos vagyok nagyon depresszióra. Ez most Februárban volt de akkor nem volt ennyire rossz minden. Minden naptól félek. Félek lefeküdni. Amikor voltam laborba nagyon ideges voltam. A vérvétel után rosszul lettem pánkrohamom volt. Én mindig visszasírom a múltamat. Minden jó volt semmi bajom nem volt. Bldog voltam éktek a kutyáim is. De amióta középsuliba kerültem kicsúszott a lábam alól a talaj. Nem akarok semmit csinálni. A legrosszabb az hogy mindig megaláz mindenki. A bokám tönkrement hála a tesi tanárnak. Azóta mindig hordanom kell a bokarögzítőt. Senki nem érti meg milyen érzés az ha valakinek minden évben kifordul vagy eltörik a bokája. Most lesz szalagavatónk ahol én egy nálam is nyomibb gyerekkel táncolok. Mindenki rajtunk röhög én nem tudok táncolni. Volt egy barátnőm aki nagyon csúnyán kihasznált illetve a barátaim hátba támadtak. Állandóan sírok néha már zokogok. Egyszerűen nem tudok lelkileg vagy testileg vagyok beteg ? Nem merek így visszamenni a suliba. Állandóan halálfélelmem van. Félek hogy meghalok. Homályosan látok néha vagyis ha pánikrohamom van olyan mintha égnének a szemeim a fejem is ilyen szokott lenni. Mit tanácsoltok ? Mit csináljak hogy ne legyen belőlem emberi roncs ?