Ilyenkor ez természetes viselkedés, vagy újra depressziós lettem?

Egyszer egy kiírt kérdésemnél megígértem, ha megtalálom a megoldást a mentális problémámra (súlyos depresszió, pánikroham), meg fogom osztani a szenvedőkkel (igen, ezt most konkrétan be fogom másolni egy csomó helyre). Nyilván nem vagyok orvos, de több hónap intenzív kutatómunka után nekem ez a lejjebb részletezett – általam összeállított módszer bevált, úgyhogy rohadtul nem kérek az okoskodásból, én csak leírom ide, hogy ÉN hogyan gyógyítottam meg magam, aztán mindenki azt kezd vele fejben, amit akar. Én is örültem volna, ha valaki ezt megosztja velem időben, és nem kellett volna tíz év gyötrelemben éljek. Mert ez az állapot szörnyű, aki nem éli át, fel sem foghatja mi ez, és szégyellje magát, aki lustának, akaratgyengének, szimplán pesszimistának, nyomoroncnak titulálja a mentálisan beteg embereket. Nem látványos betegség, „nincs is semmi bajod”… A másik véglet pedig hogy szefós vagy. Az egy dolog, ha valaki nem érti… de azokat bántják, akiknek rohadtul inkább segítségre lenne szükségük. Én is megkaptam: „eldöntötted, hogy beteg akarsz lenni, mert az neked úgy jó, figyelnek rád, sajnálnak” , „csak pozitívan kéne gondolkodnod, ennyi a titka”, „nekünk is rossz, mégis megyünk, és csináljuk a dolgokat” és egyéb sületlenségeket kellett elviselnem, mikor 6 év kínlódás után végre beszéltem a problémáimról. Kár volt, csak lehúztak… Ha elmondod a bajaid, akkor figyelemre vágysz, meg hogy sajnáljanak. Ha nem mondod el, akkor meg „vess magadra, mert nem kértél időben segítséget”. Ha pánikrohamod van, akkor meg csak hisztizel. Az öngyilkossági kísérletem után volt, aki viccet csinált belőlem, volt, aki megértette, de volt aki a mai napig elkerülendőnek tart e miatt.

Az orvos is tömte belém a gyógyszert, de valójában hidegen hagyta, hogy szenvedek. Bíztam benne, és nem kerestem magam a megoldást, míg rá nem jöttem, hogy senki nem fog rajtam segíteni.

A mentális probléma mellett ugyan eltörpültek, de tovább keserítették az életem ezek a tüntetek/betegségek is: Candida, PCOS, reflux, állandó húgyúti fertőzések (40 fokban otthon ülve felfáztam, úgy hogy a vesémig felmászott a gyulladás), krónikus fáradtság (melyet mellékvese kimerülés okozott), szédülés, állandóan vagy székrekedésem vagy hasmenésem volt, és természetesen minden járvány megtalált.

Milyen érdekes, hogy ezek a fizikai és mentális nyavalyák pár héte valahogy fokozatosan eltünedeztek. Valami köd leszállt az agyamról. Mintha most nyílt volna ki a szemem. Mintha nem is én lennék. Mintha egy másik világban lennék. Mi ez? Ilyen normálisnak lenni? Nem is emlékeztem rá, milyen érzés.

De egy valami megmaradt: a düh. Igenis dühös vagyok az orvosokra… Én, az elvileg egyszerű panelproli meg tudtam gyógyítani magam, ne mondja nekem senki, hogy ők nem tudják/sejtik ezeket a megoldásokat. Jah bocs, a business fontosabb, tejelj életed végéig a gyógyszerekért.

És dühös vagyok arra a sok kőbunkó emberre, aki az ilyen emberekből, mint én, viccet csinál, lenézi, elítéli őket. Az egy dolog, hogy ostoba paraszt, és nem tájékozott, nem lát át dolgokat, de ha a szíve a helyén lenne, jobb lenne ez az egyébként is retkes élet. Eddig is dühös voltam, de most még jobban, hogy tudom 100%-ra, hogy az emberek rohadtul tévednek a mentális betegek nagy részével kapcsolatban.

De sok lesz már a szöveg, úgyhogy leírom az új életmódomat:

Amiket mindenképpen fogyasztok (ha részletezném miért ezeket, könyvet kellene írnom):

- napi minimum egy mokkáskanálnyi só (parajdi só, tengeri só vagy patikában kapható só)

- NAGYON FONTOS napi min. két és fél liter víz - Balfi ásványvíz a lítiumtartalma miatt

- vitaminok, ásványi anyagok !!nagy!! dózisban -> számomra a Niacin (B3), B1, B6, B12, Magnézium, D és a C-Vitamin a legfontosabb

- natúr joghurt (belek miatt)

- savanyú káposzta (belek miatt)

- tökmag, dió

- fokhagyma, hagyma (méregtelenítés)

- húsok közül a csirkét preferálom

- máj

- zöldségek minden mennyiségben (gyümölcsöt módjával, citromból lehet többet)

- tojás

- szódabikarbónás víz (lúgosítás)

- zöld tea

- csontleves

Nagy ívben kerülöm:

- cukor

- tej

- glutén (keress rá: „szivárgó bél szindróma” /”leaky gut”)

- energiaital (kávé csak napi egy)

- alkohol

Kiegészítés:

- koreai ginzeng

- ashwaghanda

Amit még megteszek:

- kerülöm a felszínes dolgokat (mainstream zene, TV, Instagram, Facebook, üresfejű-gátlástalan társaság, szennylapok)

- csak azokkal tartom a kapcsolatot, akik eddig is értettek és elfogadtak

- a mellékvese kimerülésem legsúlyosabb fázisában 12 órákat aludtam, de éreztem is, hogy kell. Mióta javulok jelentősen redukálom, 8-9 órákat alszom, de a cél a 7 óra (osztható a másfél órás REM-fázissal). Ha nem bírok aludni, teszek be Youtube-on relaxációs zenét

- nem nézek már se horrort, se erőszakos filmeket, pornót se (engem kiégetett szexuálisan), inkább mesét, dokumentumfilmeket, természetfilmeket

- nem vagyok sportolós típus, de egyre többet sétálok és úszom

Azt hiszem ennyi. Azt nem tanácsolom, hogy kövesd ezeket, de azt igen, hogy neten keress ezeknek utána (pl. how to heal depression naturally, natural treatment for depression, how to heal your brain stb.)

Bocs, ha kicsit kusza, elég késő van. A lényeg, hogy legyél végre jól!

26/N