Depressziós vagyok. Van olyan természetes "trükk", például az alvásciklus befolyásolása, amivel el tudom érni, hogy ideiglenesen megszűnjön a borúlátásom?
Pl. az alvás-ébrenlét-ciklus befolyásolásával? Azt olvastam, hogy ha egy depressziós 24-36 órán keresztül egy percet sem alszik, átmenetileg teljesen tünetmentes lesz. Én például észrevettem magamon azt, délután mondjuk kettőtől négyig vagy háromtól ötig alszom, akkor valahogy sokkal ramatyabbul érzem magam felébredéskor, ellenben ha mondjuk este öttől nyolcig alszom három órát, akkor nyugodtan, kipihenten, derűsen ébredek (legalábbis most így történt).
Vannak még ehhez hasonló trükkök, hogy átmenetileg jobban érezzem magam és több energiám legyen? Segítene átlendíteni a rossz időszakokon. A sportolás mostanában nem igazán okoz örömöt, kapcsolatom nincs, és igazából nem nagyon csinálok semmi olyat, amitől igazán jól érezném magam.
Azt is megfigyeltem, hogy vannak bizonyos napszakok és időjárási állapotok, amikor egyszerűen rossz kedvem lesz. Amikor még kissrác voltam és teljesen egészséges, imádtam korán kelni és belevetni magam a napba. Most azt figyeltem meg, hogy egyrészt nagyon nehezek az ébredések (bár, mióta gyógyszert szedek, javult a helyzet), a délelőttök jók szoktak lenni, délután viszont, nagyjából 14:00-től rám szokott törni a rosszkedv. 16-17:00 körül szoktam a legfeszültebb lenni, 18:00-19:00 körül már megnyugszom. Estefelé már jobban szoktam érezni magam.
A saját elméletem szerint ez azért van így, mert a nap közepében a lehetőségeket, a munkát látom, hogy mások ilyenkor a legaktívabbak, hogy dolgozni kéne, és ez a saját állapotommal összehasonlítva szomorúsággal tölt el. Ezt az időszakot mindig csak túl akarom élni. Míg este megnyugtat a tudat, hogy ilyenkor már úgyse szoktak csinálni az emberek semmit, ez sokkal közelebb áll az én tétlen állapotomhoz. Hasonlóképpen érzem magam az évszakokkal: nyáron, ha egyedül vagyok, sokkal rosszabbul érzem magam, mintha ez ősszel, egy esős időszakban történne, mert a nyár tengernyi lehetőséget rejt magában és ezért sokkal fájóbb, míg az őszi szomorkásság olyan kellemes-melankólikus érzés, mert olyankor amúgy sem mozdul nagyon ki az ember.
A depressziónak főként két, nem fizikai (pszichikai) oka szokott lenni, az egyik a magas stressz-szint, a másik a tétlenség.
A fizikai munka, sport mindkettőre orvosság.
Bocs a durva megfogalmazásért, de akin nem lehet segíteni, azt le kell lőni, hogy ne szenvedjen. :)
Ismerek olyan embereket, akik folyamatosan panaszkodnak, hogy ők milyen betegek, de az arra való gyógysert nem veszik be, mert fuj de xar íze van. :)
A depresszióra csak úgy van megoldás, ha az ebben szenvedő ember tenni akar ellene, vagy ha rá van kényszerítve, hogy tegyen ellene.
USA-ban vannak kifejezetten erre a célra olyan camp-ek, ahová a szülők küldik krónikus depressziós csemetéiket, ott meg erőteljesen katonás körülmények között megmozgatják őket, testileg-szellemileg is.
Ez egy szellemi tespedtség, ami, ha fizikai tespedést is kivált (ilyenkor alkohol, drogok is jönnek), akkor önerősítő kör és szó szerint bele lehet halni.
Ebből a tespedésből a kitörés ugyanúgy fájdalmas, mint ahogy az ellustult embernek az első kör futás.
De meg kell tenni azt a fájdalmas lépést, különben sosincs vége és csak rosszabb lesz.
Ebben nagy segítségre lehetnek a családtagok, barátok, egyáltalán a társaság, hogy ezt ne egyedül kelljen megtenni. A haver, aki veled együtt elkezd "gyúrni", úszni járni, a család, aki belehúz téged agymozgató programokba stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!