Mi bajom van, ha már én sem tudom, hogy mit akarok?

Pontokba szedem, hogy mik a "tünetek":

- Unatkozom, de nincs kedvem semmit sem csinálni. Se aludni, se beszélgetni, se szórakozni, semmi.. Nagyrészt egész nap fekszem az ágyamban és várom, hogy teljen az idő.

- Nincs kedvem enni, inni. Egyszerűen hiába vagyok rohadt éhes, nincs kedvem enni, emiatt már hetek óta fáradt vagyok, álmos, fáj a fejem és szédülök.

- Öngyilkos akarok lenni. Eddig mindig csak elméletben tűnt jó ötletnek a dolog, de sosem tettem lépéseket, viszont most elég komolyan úgy gondolom, hogy a közeljövőben megfogom tenni, egyelőre csak a bőrömet hasítgatom fel unalmamban, valamiért az megnyugtat

- Nincs kedvem az emberekhez, a bulikhoz. Irritál, ha beszélnem kell, de már unok egyedül lenni.

- Megfáradtnak érzem magam. Egyszerűen mindig annyit stresszelek a suliban meg mindenhol, hogy már nincs kedvem megint újra és újra átélni a borzasztó hétköznapokat csak azért, mert muszáj.

- Nincsenek terveim, kilátástalannak érzem a jövőmet.

- Ritkább esetekben pár pillanatra megjön az életkedvem pl egy zene vagy hír miatt, de amint eszembe jut minden más, rögtön visszaesek.

Ez az állapot már lassan 1 hónapja tart, előtte sem volt minden okés, de ez már több, mint nem okés.

Igazából azt sem tudom, hogy milyen válaszokra várok, mert akárki ír akármit, úgysem fogom megtenni/megfogadni, mert egyszerűen nincs kedvem hozzá.

17/F