Mennyi az egészséges mennyiségű önsajnáltatás?

Én már ugyan öreg vagyok, de soha nem éreztem szükségét annak, hogy sajnáltassam magam, az öngyilkosság gondolata soha fel nem merült bennem. Igaz, hogy nagyon sok szépirodalmat olvastam és társasági beszélgetések során is a történeteket, elbeszélést hallgattam és mindig az szűrődött le bennem, hogy mindenkinek megvannak a maga gondjai, amelyeket csak ő maga képes megoldani. Nagyon ritka eset, hogy csak kívülálló segíthet. Tapasztalatom szerint okos emberek is beleesnek abba a hibába, hogy bár világosan látják a megoldást, mégsem lépik meg a szükséges lépést (félelemből, kényelem szeretetből ?), amitől gyökeresen megváltozna az életük, hanem tovább folytatják a szokásos céltalan vegetálást egészen öreg korukig. Mert a változtatás munkával jár (mentális értelemben is) és az emberek többsége nem akarja kívülről a tükörben látni önmagát.

Saját magaddal kezdj el beszélgetni.