Miért elítélendő a vagdosás?

Látom nem sikerült megérteni, amit írtam. Arról beszélek, hogy bár valóban van kapcsolat, a homoszexuálisoknak nem általános jellemzőjük a promiszkuitás és a HIV fertőzöttség. Egyébként az orvosok nemigen kezelik betegségként a homoszexualitást.

De ez mellékszál, ebbe hiába kapaszkodsz. A téma a vagdosás, ami egyértelműen káros, egészségtelen és semmi esetre sem normális dolog. A hobbi a vasútmodellezés meg a bélyeggyűjtés és hasonlók, önmagunk vagdosása nem az. Természetesen le is lehet szarni a mentális betegeket és nézni, ahogy kinyírják magukat, de a civilizált társadalmakban ma az az elfogadott álláspont, hogy ezt nem lehet megengedni, mert az illető nincs a józan belátás birtokában, amikor kárt tesz magában, ha egészséges lenne, akkor nem csinálná. Ráadásul a vagdosás esetében általában még csak nem is nagykorúakról beszélünk.

Felőlem vagdosd magad nyugodtan. De ne csak ilyen kispályás módon, hanem a falhoz...

Tudod, mi kellene neked, pajti? Olyan világ, ahol nem a szüleid tolnának a segged alá mindent, hanem saját magadnak kéne előteremteni még a napi betevődet is. Megnézném, hogy vagdosnád-e akkor magad?

Igen, jó dolog az elfogadás, egyetértek. A melegeknél az a különbség, hogy ők egyszerűen nem boldogok, ha ellenkező neművel kell kapcsolatot folytassanak. A vagdosók pedig azért vagdosság magukat, mert boldogtalanok, ugyan ez a dolog áll fenn alkohol, nyugató, drog, cigaretta esetében is. Ez az úgynevezett pótcselekvés, ami pillanatnyilag elvonja a figyelmed, elfeledteti a gondokat, de nem teszi semmissé őket, a probléma ugyanúgy megmarad, és egyre többre van szükséged abból a dologból, amire ráfüggtél. Igen, nehezebb harcolni a saját boldogságodért, mint pillanatnyilag elnyomni a szomorúságot, de egy kicsit hülyeségre és gyengeségre utal, látni, hogy van kiút, de nem küzdeni érte. És nem gond, ha nem megy egyedül, segítséget kérni sosem szégyen. Ezért ítélik el, mert mindig van megoldás. Nem arról van szó, hogy egyik napról hagyd abba, valakinek így megy a leszokás, valakinek úgy, hogy néha csinálja, de egyre ritkábban, míg végleg elhagyja. És ezt úgy mondom, hogy súlyos depresszióm volt, egyszer vágtam meg magam, ez nem volt az én asztalom, viszont a nyugtatók mindig is menedéket nyújtottak, ezért szedtem korlátlanul. Hogy egész nap olyan álmos legyek, hogy semmire se tudjak gondolni. És amikor úgy éreztem már túl sok, amit csinálok, erőt vettem magamon és segítséget kértem. Pszichológus, pszichiáter kezelt, sőt korházban is voltam, és segítettek elérni a célom, közel kerülni a boldogsághoz, amire mindig is vágytam, közel kerülni egy olyan élethez, ahol nem kell pótcselekvésekkel elnyomnom a szomorúságot, mert megtudok küzdeni vele, és igen, tudom élvezni az életet. Tehát lehetséges, minden lehetséges, csak akarni kell, az pedig elítélendő, hogy egyesek ennyire nem akarják. A társadalom nem fogadja el a vagdosást, ez igaz, de az alkohol, drog és egyéb más függőséget sem, és jogosan teszi, mert nincs szükségünk rá.

A melegek viszont ők a saját neműket tartják vonzónak, ez sem egy normális viselkedésmintázat, ez tény, de nem tehető a függőségekkel egy kategóriába mivel két különböző dologról van szó. Különböző okok és kimenetelek állnak a két dolog között. És hogyan hasonlíts össze két olyan dolgot, amiben nincs hasonlóság, azon kívül, hogy nem szokványos dolog, ezért a társadalom elítéli.

Amúgy a szuicid megnyilvánulás, vagdosás egyre nagyobb divatnak őrvend, ahol amolyan mávészi önkefejeződésként használják egyes trendek követői, mondjuk a grunge irányzat követői, és a tinik egy része csak azért csinálja, mert menő, vegyék észre, nem azért mert neki mélyen fájdalmai vannak és így akarja elnyomni.

Plusz valóban a vagdosás egy mini segélykérés. Emlékszem én egyszer vágtam meg magam anno, és bár mindenkinek azt hazudtam nyuszi karmolás, azt akartam, hogy valaki rájöjjön, és amikor senki sem jött rá, hogy én tettem magammal, fogtam magam és megmutattam az anyukámnak, és ekkor kerültem korházba, itt már bőven nyugtatófüggő voltam ráadásul. (azt is bevallottam)

És de igen, nagyon is ártasz magadnak, megsérted a börőd, sőt a vénáid is nagyon durván megsértheted, véletlenül eltálsz egy főbb eret, elvérezhetsz simán.

És te is megfogalmaztad: "kicsit jobban érzi magát." Nem jobban érzi magát, hanem kicsit, pillanatnyilag jobban érzi magát. És ez nem megoldás. És nem elofagóak az összes többi függőséggel az emberek, hidd el. Amikor bevallom valakinek, hogy gyógyszerfüggő voltam, úgy néznek rám, mint egy akartgyenge szar alakra. És igazuk van, mert sokáig nem akartam leszokni, mert így volt nekem kényelmes, de ráébresztettek, hogy a jó lét korént sem a kényelemről szól. Néha ki kell lépni a komfortzónából, ami kicsit rossz az elején, de aztán olyan jó, hogy szavakba sem lehet önteni. És sokkal rövidebb ideig érzed így a rosszat, mint úgy, hogy beleragadsz a rossz gondolatokba, mert nem teszel semmit. Kilépni a komfortzónából tehát csak kis ideig rossz, utána nagyon jó, benne maradni a negatív gondolatokban sok ideig rossz, és utána nem lesz egyáltalán jó.

Összevetve én nem ítélek el senkit, a vagodosót sem, mergértem miért van szüksége rá, mivel anno nekem is szükségem volt a gyógyszereimre, csak akarjon gyógyulni, engedje, hogy segíthessenek neki barátok, családtagok, szakemberek, ne gondolja úgy, hogy a vagdosás egy szipi-szuper jó dolog, és mennyire hasznos. Nem hiába nevezik önbántalmazásnak, ahogy az önmagunk megégetése is az.

Azt is megértem, hogy nem tudnak ellenállni a vágynak, mivel ez jelenti az egyetlen örömforrást akkor, de egy jó pszichológus, akivel összhangban vagy annyi más alternatívára meg tud tanítani, és nem úgy, hogy az javasolja mozogj, olvass, teázz, keress hobbit, hanem ráébreszt arra, hogy neked mi lenne jó, anélkül, hogy bármit is felhozna az előbb felsoroltak közül. Tulajdonképpen ráébreszt arra, hogy neked mi okoz boldogságot, és megtanít észrevenni ezeket a dolgokat.