Nem sokaig birom mar. Depresszios vagyok. Segitseg! Mit tegyek?

Nemtudok mar mit csinaljak. Kb 3 eve mar depresszios vagyok de mar elotte sem voltam a legjobban. Ugy erzem mintha egy fekete burok venne korul. Azon kivul van a kornyezetem, akikkel vagyok. Es abbol a burokbol nemtudok kiszabadulni es nemtudok a fenyre kilepni vagyis boldog lenni csak a fekete burokban vagyok. Annyira melyponton vagyok, hogy mar nemtudom mit csinaljak. Kozel vagyok az ongyilkossaghoz. Sokszor magamat bantom. Pl. Szetvakarom a kezemet vagy a befottes gumit csapkodom a kezemhez. Csak, hogy erezzem mennyire faj ha bantanak es, mert ezt erdemlem. Egy alkalommal elvesztettem a fejem es elkezdtem magamat vagdosni (nem olyan melyen igy eltuntek a sebek). Utana kaptam eszbe, hogy te jo eg mit csinaltam? Ha valakit megbantok vagy ugy erzem megbantottam akkor, sokszor elkezdem magamat sebezni, hogy erezzem mennyire is faj. Akar hetekig is csak arra tudok gondolni, hogy mennyire megbanthattam az illetot es probalok minel tobbszor bocsanatot kerni. Persze, sokszor mar idegesitik oket, hogg ennyiszer bocsanatot kerek.

Sokszor gondolok arra, hogy mit ronhattam el aznap es sok ideig tudok ezen ragodni.

A legjobb baratnoimmel is most vesztem ossze. Nem nagyon foglalkoznak velem. Kettonek baratja van es a masik ketto pedig allandoan egyutt van. En pedig egyedul vagyok. Leirtam nekik ezt uzenetben, de mar megbantam. Nem kellett volna, mert biztos rosszul erzem es errol az egeszrol csak en tehetek. Ezt ok is leirtak. Itthon is, suliban, barataimnak is csak teher vagyok. Nemtudom mit csinaljak. Minden este sirok es valamikor suliban is ram jon de visszatartom nehogy valaki meglassa. Egyszer egyik oran nem birtam es ketto baratnom jott oda es kerdezgettek, hogy mi a baj (szerencsere akkor csak kb 6-an voltunk azon az oran). Nem akartam, hogy igy lassanak. Itthon is mar lattak ahogy befutok a szobamba sirni. De kijottem es mikor megkerdeztek, hogy sirtam-e annyit mondtam,hogy nem dehogyis mosolyogva es megnyugodtan mondtak, hogy akkor jo. Orultem, hogy kitudtam magyarazni magam. Errol a depressziorol senki sem tud es nem is szeretnem, hogy barki tudjon rola. Egyre rosszabb es rosszabb. Hogyan tudnam ezt egyedul megoldani? Nemtudom hogyan mondhatnam el masnak es felek, hogy kinevetnenek es azt mondanak, hogy ez ilyen tini dolog. Pedig nem. Paran mondtak mar viccbol, hogy ugy nezek ki mint egy depresszios meg kerdeztek, hogy te depresszios vagy? Es en azt feleltem, hogy dehogy, azt eszrevenned. Es azt mondtak, hogy ja igaz. Nagyon rossz ez az egesz. 3 eve vagyok depresszios, de most vagyok azon a ponton, hogy nem birom mar. A barataim nem foglalkoznak velem csak akkor ha valami rossz tortenik vagy nem tudjak, hogy mi van velem. Maskor csak ugy vagyok mellettuk. A csaladomnak csalodast okozok mindig. Pl. a tanulmanyi eredmenyeimmel hiszen igy nem nagyon vagyok kepes tanulni, probalok, de nem megy. Valamikor peldaul inkabb nemnem is eszek nehogy elvegyem toluk az etelt. Es a tanaroknak is csak teher vagyok

Bocsanat, nem vagyok az a magat sajnaltato tipus. Ezeket nem azert irtam le, hogy sajnaltassam magam. Bocsanat a helyesirasi hibakert es, hogy oszze vissza irtam a dolgokat.

Segitsetek! Hogyan tudnek ebbol az egeszbol egyedul kijutni gyorsan? Szeretnek nyari szunetben ezen az egeszen valtoztatni.

16/l