A folyamatos emlékezés, rágódás mindenképpen poszttraumás stressz?
sokat piszkáltak az iskolában és én folyton visszaemlékezek szituációkra, például amikor csunyát mondtak vagy röhögtek rajtam. közben dühös vagyok és zakatol a szívem. Néha vannak dühkitöréseim.
vagy ez csak sima szorongás és a vosszaemlékezés, düh természetes?
Nem természetes egy idő után. Van az a pont, mikor az embernek túl kell lépnie a múlton és legyinteni rá.
Ha ennyit rágódsz egy régmúlt dolgon, azzal a saját lelkedet mérgezed, és nem tudsz koncentrálni a jelenre. Gondolj bele, azok az emberek akik bántottak, megérnek annyit, hogy befolyásolják még mindig az életedet? Azt hiszed ők emlékeznek rád? Már rég elfelejtettek.
Nem szoktam sajnálni azokat az embereket, akik felnőttként, már a harmincas éveikben azt emlegetik ,hogy "mert én azért vagyok ilyen, mert kisiskolás koromban bezártak a wc-be".
Nem azért vagy ilyen ,hanem azért mert sajnáltatod magad a mai napig, és mesterségesen hosszabbítod a saját szenvedésedet, ahelyett, hogy a jelenre koncentrálnál és ha már emlékezni akarsz, akkor kellemes dolgokra emlékezz.
A visszaemlékezés váltja ki a szorongást, tehát te generálod ezt a divatos "betegséget".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!