Nagyon feledékeny vagyok. Ez lehet valamilyen betegség?

Nyugodj meg. Én 71 éves múltam és tökéletesen ismerem az ilyen helyzeteket. Először 9 évesen észleltem, amikor rajzolás közben nem találtam a piros ceruzát, kb. fél órán keresztül kerestem mindenhol, a végén már sírtam a dühtől, végül rápillantottam a bal kezemben tartott több ceruzára és ott volt a keresett piros. Idén tavasszal a nyaralónk kulcsait nem találtam. Égre-földre kerestem, minden zsebemet, számba jöhető táskát felforgattam, végül több nap után felrémlett, hogy utoljára egy kis táskát használtam a kulcscsomó tartására, amit végül meg is találtam a szekrényemben: egy nagyobb tárgy alatt volt, nem is lehetett látni.

Ha az ember sokféle dologra figyel vagy kell figyelnie, esetleg van egy központi dolog, ami éppen foglalkoztatja az embert, akkor a figyelem szétszóródik és az apró emlékfoszlányok nem hagynak kellő mértékű nyomot a memóriában. Ilyenkor csak az segít, ha "alszik rá" az ember, mert a álommunka során (illetve az alvás alatt átrendeződnek az emléknyomok és végül is az agy önálló munkájának eredményeképp megoldódnak a problémák. Nem kell túlreagálni és nem kell sehová sem fordulni. Sajnos a férfiaknál a gyakoribb, hogy kevés dologra tudnak igazán koncentrálni, sokszor legfeljebb csak egyre (de arra nagyon mélyen). Egy megoldás van: nem szabad a tárgyakat a megszokott helyükről kimozdítani, átrakni, átpakolni, mert akkor az automatizmus mechanizmusa teljesen felborul.