Mennyire nehéz leszokni az italrol egy olyan embernek részletek lent? Na? Tapasztalatok? Elmondása szerint nem kivánja az alkoholt és tény hogy 1,5 hónapja józan és jár AA gyűlésekre és szed gyogyszereket jár pszihoterápiára és volt elvonón

Nem szeretnék vészmadárkodni,de szerintem nem fog sikerülni,legalább is teljesen.

Az ilyen embereknek van valami lelki bajuk,meg túl érzékenyek,és hamar kiakadnak.

A saját példámból tudom,én is voltam pszichiátrián,meg szociális fóbia miatt pszichológusnál,de nem nagyon segített.

Én szerencsére nagyon szeretem a munkámat,meg van egy elég komoly hobbim is,ezek lefoglalnak,de sajnos havonta egyszer be szoktam piálni,utána nagyon rossz a másnap,szokott olyan lenni,hogy ráiszom másnap.

Nem teszek semmilyen fogadalmat,mert elfogadtam,hogy ez az életem része.

Voltak meg vannak ilyesmi ismerőseim,de talán csak egy van,aki végleg abba tudta hagyni 25 éve nem iszik.

Szóval nem tartom valószínűnek,előbb utóbb lesz valami alkalom az ivásra,de kívánom,hogy sikerüljön!

Az, hogy mennyire nehéz leszokni, a génjei határozzák meg. Van, aki végigihatja az életét, sohasem válik függővé, és van akinek az első pohár meghatározza a hátralevő éveit. Én menedzseralkoholistaként kezdtem, aztán belesüllyedtem rendesen. 25 éve egy, a vezérrel lefolytatandó tárgyalásra készülve tettem le a poharat. És hogy teljes legyen a kép, egyúttal a napi három doboz cigit is elhagytam. Az első hét év volt rázós. Nagyon kellett akarni, hogy talpon maradjak. Az segített, hogy új dolgokkal, új örömökkel foglaltam le magam. Földet vettem, építkezni kezdtem rá. Felfedeztem, micsoda boldogsággal tölt el a frissen kaszált fű illata, a nyers fa érintése, stb. Állatokat neveltem, további földeket béreltem, megtermeltem a család betevőjét. Akkoriban még nemigen volt AA gyűlés, vagy ha volt is, csak a fővárosban. Csak magamra számíthattam.

25 éve vagyok tiszta, de tudom, hogy ettől még alkesz vagyok.