Édesanyám pánikbeteg! Nem akar semmit tenni ellene?

Kb. 2 éve jelentkezett nála az első tünet. Legyengült, erőtlen volt a keze, a szája összeragadt, nem tudott nyeli. Mostmár egyre rosszabb. Idegbeteg sokszor, csapkod, rombol, majd bőg, állandóan veszekszik mindenkivel, semmi nem jó neki, állandóan negatívkodik.

Én egy ideje úgy vettem észre, hogy minden megoldást zsigerből elutasít: "Ez nem jó!" "Ez nálam nem válik be" stb... Pszichiáterhez nagy nehezen kapott időpontot, de ő helyette valami vajákoshoz ment el, aki kézrátétellel gyógyít. Beszélni nem lehet vele, mindig csak a kifogásokat keresi, ha beszélget vele az ember akkor minden róla szól meg hogy Ő milyen szarul van. Ha megmondom neki azt, hogy már unom a nyavajgását, akkor azt mondja, hogy érzéketlen vagyok és nem vagyok empatikus vele szembe, meg őt senki sem érti meg. Bár őt kifejezetten idegesíti ha valaki más beszél éppen és nem ő. A barátnőinek a gondjain lefárad, csak azt élvezi ha ő beszélhet, panaszkodhat.

Legtöbbször mikor mondom neki, hogy álljon másképpen a dolgokhoz, akkor azt mondja, hogy "Majd mikor rajtad is kijön ennyi évesen majd meglátjuk!" Meg ez az állandó, hogy "majd meglátjuk te ennyi évesen milyen leszel!". Ezt azt jelenti, hogy nekem is ezt kívánja? Hogy én is legyek ilyen szerencsétlen, mint ő?

Az az igazság, hogy nem szeretek a közelébe lenni, mert lehúz és felbosszant. Azt érzem hogy azzal, hogy "sajnálom" azzal nem segítek neki, magamon meg mégúgy se... Valódi megoldást próbálnék találni de elutasítja. Pihenésről szó sem lehet. Ha elmegyünk valahova emberek közé akkor rájön a roham, vagy ha welnesezni megyünk akkor meg azon panaszkodik hogy mennyi másra kellene az idejét eltöltenie...

Suerintetek mit tehetnék? Szerintem meg fog kattanni és diliházba fog kerülni, avgy pszichiátriára.

23/L