Egy pánikbeteg társa mégis hogy birja ki azt, hogy a párja teljesen elvonul, begubózik, nem akar senkit, semmit?
A végén azt érzi az ember, hogy én semmi értelme hogy vagyok, mert csak magával törődik, csak magába akar lenni, semmit se bír szegény csinálni, már buszozni se, sehova menni, csak otthon lenni egyedül, nem akarja hogy odamenjek, és ez már igy tart hetek óta.
Én megértem hogy beteg, és hogy nem tehet róla, meg is igértem neki, hogy nem fogom elhagyni emiatt.
De most mit tehetnék, ha teljes mértékben azt sugározza felém, hogy már én se vagyok neki fontos, hogy ott legyek vele legyek, én csak igy vagyok, de nem tudom lassan, hogy minek, mert hetek óta külön vagyunk ez a sz.r betegség miatt. Meddig lesz ez így? VAn egy mélypont aztán jobb lesz? Meddig lehet ezt birni igy?
Mondom nekem csak az a rossz, hogy már engem is elutasít magától, és szinte semmi értelme hogy együtt vagyunk, mert nem akar semmit se csinálni ami velem közös. Értem én hogy szüksége van rám, a tudat, hogy vagyok, de én igy hogy? hogy ha azt érzem hogy már nincs is rám szüksége, mert minden idejét ez a sz.r pánikbetegség foglalja le, és köti le minden percét minden energiáját, és rám már figyelni se tud?
elkeseredtem, hogy minek vagyok én, és hogy meddig fog ez igy tartani, egyáltalán tartunk-e valahová? vagy ezentúl már mindig igy lesz?
válasza: válasza: válasza: válasza:Terápiára is jár, vagy csak gyógyszerezik?
Sajnos az baj, hogy te nem igazán fogsz tudni segíteni, mert csak olyan tud segíteni, aki maga is élt már át pánikrohamokat. Én is voltam pánikbeteg, és több olyan barátom van, akik szintén ezzel kínlódnak/tak, sokszor segítettük át egymást rohamokon, de pontosan tudom, hogy aki nem tudja, hogy ez milyen, az nem tud érdemben segíteni.
Amúgy mióta vagytok együtt?
járt csoportterápiára, de úgy érezte, hogy ez a lelkizés neki nem ér semmit. ott adtak neki gyógyszert, elkezdte szedni, akkor lett rosszabbul, és otthagyta a terápiát, és elvonult. De a terapeuta hivja vissza, és kiderült, hogy nem volt még terápiás állapotban, így ha majd a gyógyszer hatott,akkor oda visszamehet. de nem nagyon hisz a terápiában, úgy érzi nem sok értelme van turkálni a lelkében a múltban.
azért én is azt gyanítom, hogy a gyógyszer, és a terápia, hogy feltárják a szorongás, és roham okát, és azt feldolgozza, ez a kettő tud eredményre vezetni.
de még annyira a tünetekre koncentrált, hogy nem tudta befogadni a terápiát. azt hitte kajakra (ez már fóbia volt) hogy szívbeteg, de kivizsgáltatta magát, és kiderült hogy makk egészséges a szíve. szóval mégis csak lelki okok maradnak a háttérben, aminek szükséges lenne utána járnia. ez a szívbetegség para teljesen megtévesztette, és tévúton járt. Most remélhetőleg elhiszi végre hogy nincs fizikai baja, és mégiscsak lelki dolgokban kell keresni a dolog gyökerét. ha jobban lesz, remélem ezt belátja majd.
elmesélhetnéd hogy te hogy jöttél ki belőle, megköszönném.
válasza:Mindenkiben felmerül szerintem a szívbetegség, és az már önmagában egy segítség, ha kivizsgáltatta magát. A terápia meg csak hosszabb idő után eredményes! Hónapok, esetleg évek...
Én úgy jöttem ki, hogy egyrészt megtanultam kontrollálni a rohamokat, tehát le tudom állítani, ha jön, de még mindig pánikbetegnek vallom magam. Másrészt járok terápiára. Régóta, intenzíven. Dolgozom az okokkal. Gyógyszert nem szedek.
ahogy én látom, pánikbeteg és pánikbeteg között is óriási különbségek vannak. VAlakinek csak pár hónapig tart, van pár roham, aztán valahogy legyőzi, valakinek egy évig, és van aki (a barátom ilyen) akinek átmegy ilyen generalizált szorongásba, vagyis hogy minden napja pokol, mert szinte ÁLLANDÓAN (!) ROSSZUL VAN! azt mondja így nem lehet élni.
Ráparázott a rohamokra, és minden napját ebben a félelemben tölti, ördögi kör mert a félelem miatt kialakul egy szorongás, ami görcsben tartja, így még inkább kijön a pánikroham, a pánikrohamra még jobban ráparázik még jobban szorong így ez megy körbe körbe egyre durvábban. És nem tudja leállítani magát. Szóval ő valahogy teljesen belepörgött ebbe, és már nagyon rosszul van. Ehhez társultak még a fóbiái is (szívbetegség, és gyógyszer fóbia) Teljesen bezárta magát a félelmeibe, és egy álladó szorongásban él, ami szinte folytonos rohamokat generál neki. Remélem a gyógyszer segíteni fog. Bár most csak rosszabbul van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!