Ongyilkossagi gondolatok erettsegi miatt?

Tudom hogy komoly betegség ez, de szerintem okkal állítottam hogy nekem sem könnyű semmi, csak épp nem fejtettem ki.

Röviden annyi, hogy rossz családi hátterem volt/van (bántalmazás), az iskolában is bántottak, ki voltam közösítve, semmibe vettek, ezért mély depresszióba estem, nem jártam iskolába és nem ettem nem ittam. Magántanuló lettem, tanár nélkül készülök az érettségire, de meg fogom csinálni, mert felül akarok kerekedni a depresszión és el akarom érni amit akarok.

Én járok is pszichológushoz, gyógyszereket szedek, és egyre jobban javulok nagyrészt saját erőmből, pedig engem kb mindenki csak a padlón akart látni, de nem hagytam. Képes vagyok bármire, és ezt próbáltam átadni a kérdezőnek, hogy próbálja meg leküzdeni (nekem sem könnyű, néha visszaesek és teljesen értelmetlennek látom az életem), de nem adom fel, nem hagyom hogy lehúzzon a sok negatív dolog. Mindig csak előre!

A bíztatást pedig köszönöm. :)