Durván introvertált vagyok vagy szorongásom és szociális fóbiám van? 17L

Esetleg ezek egybe járnak?

Gyűlölök emberek közé menni, az egész életemet le tudnám élni a szobámban egyedül, ezzel mindig is így voltam. Boltba nem járok egyedül, vonat és buszjegyet is nagyon nehezemre esik venni, a tömegközlekedés maga a rémalom, gyűlölöm, hogy annyian ott vannak akiket nem is ismerek. Csak anyukámmal beszélek telefonon, mással sosem. Mindent túlgondolok, mindig félek valami miatt, gyakori az, hogy attól rettegek valami komolya bajom van nekem, vagy a szeretteimnek, képtelen vagyok akár az osztálytársaimmal normálisan kommunikálni, inkább elszaladnék és elbújnék minthogy beszélgetnem kéne másokkal, hónapokig, évekig emésztem magam ha valami kínos dolog történik velem. Beteg voltam most, egy hétig nem voltam iskolában és elképesztően gyomoridegem van, hogy vissza kell mennem. Pedig mindenki kedves velem, de maga a tudat, hogy el kell hagynom a házat rettegéssel tölt el, nem szeretek eljárni se, bulizni és ilyenek.

Már komolyan zavaró tüneteim is lettek, fejfájás, képtelen vagyok éjszaka aludni, 2 óránként kelek fel, ha mégis sikerül, szörnyű hasfájás, hasmenés, szédülés, állandó nyugtalanságom van, egyszerűen csak nem akarok senkivel sem találkozni.

Régebben sokszor voltam nagyon depresszív hangulatban is, most is nyugtatót szedek, szorongás oldót, a háziorvos írta fel őket. Éveken keresztül kárt tettem magamban, 11 éves voltam(talán 12) amikor először meg akartam magam ölni, egyszerűen nem akartam tovább létezni, onnantól egészen 16 éves koromig bántottam magam.

Szörnyű hangulatváltozásaim vannak egyszer nem akarok élni se, máskor meg hónapokon keresztül nagyon fel vagyok pörögve, olyankor nem érdekel semmi és semmi, mintha nem is én lennék, meg van a köztes állapot amikor csak a szokásos szorongás és emberiszony áll fent. Néha olyan mintha szabadulni tudnék ettől az érzéstől, de mégis mintha itt lenne körülöttem egy "szörny" ami bármikor átveheti felettem az irányítást ha nem figyelek elég jó.

Ezek miatt a tanulmányi átlagom is nagyon lezuhant, mindenki azt mondja lusta vagyok, nem érdekel semmi, soha nem lesz belőlem semmi. Képtelenek megérteni, hogy valójában nagyon is érdekelnek ezek a dolgok, sőt!

Mi lehet ez?

Egyszer már voltam pszichológusnál, de apám nem hajlandó visszavinni, mert "nincs semmi bajod, csak simán hülye vagy és figyelemhiányos".