Létezhet extrovertált szociális fóbiás?

Akárhol olvasok a szociális fóbiáról, mindenhol megjegyzik, hogy visszahúzódó, introvertált embereknél jellemző, hogy extrém módon jelenik meg a visszahúzódás.

Én meg azt vettem észre magamon, hogy azért nem alakul normálisan az életem, mert tévúton kerestem a választ a saját problémámra.

Nem lehet, hogy valaki extrovertált csecsemőből azért lesz tinédzser korára introvertált, mert túl sok negatív hatás éri és kevés pozitív, de ettől még genetikailag ő extrovertált marad?

Minél többet hallok, olvasok az introvertált emberekről vagy ismerek meg közülük, annál erősebb bennem az az érzés, hogy én egyáltalán nem hasonlítok rájuk. Az ilyen emberek jól érzik magukat egyedül, egy könyv vagy számítógép társaságában, vagy magányos elfoglaltságokat választva. Vagy ott a másik jellemző tulajdonságuk, a kevés emberrel MÉLY kapcsolatok kiépítése.

Én annak ellenére, hogy a szociális fóbiások ingerszegény életét élem, nem tudom úgy elképzelni az életemet, hogy jól érezzem magam egy ilyen életben. Elképzeltem magam, hogy akár az otthonomból egy számítógép előtt ülve keresek nagyon sok pénzt, de az sem tenne boldoggá.

Vágyom az emberi kapcsolatokra, de szerencsétlen vagyok bennük és minél tovább tart ez az állapot annál több lesz a lemaradásom.