Mitől alakul ki az apakomplexus?

Alapvetően jellemző, hogy az ember az ellenkező (vagy ritkábban az azonos) nemű szülőjét keresi a társában.

Erre a sémaelmélet ad magyarázatot: ismerős mintázatokat keresünk tudattalanul az életben, mert ezekről véljük úgy, hogy biztonságosak, vannak eszközeink a kezelésükre. Tehát a szülő személyiségjegyei azok, amik felkeltük az érdeklődésünk, figyelmünk, vonzalmunk a másik nemben.

Bizonyos mértékig mindenki (!) anya- illetve apakomplexusos. Ha jó a kapcsolat a szülővel, akkor azért, hiszen hasonlóan jó kapcsolatot szeretnénk felnőtt korban is átélni.

Ha meg sérül a szülővel a kapcsolat, akkor az indulatáttételek révén a szülővel megoldatlan problémákat, konfliktusokat szeretnénk tudattalanul feldolgozni a partnerrel.

Megjegyzem, bármilyen korú partnerrel működésbe léphetnek a fentiek, ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy aki apakomplexusos, az automatikusan jóval idősebb partnert keres. Inkább az ismerős személyiségjegyeket, tulajdonságokat keressük, amiben EGY tényező a partner kora. (Személyes élményem, hogy tőlem fiatalabb férfi partnerben is "sikerült" meglátnom az apámat, lévén hasonló személyiségek.)