Miért alakul ki kötődés helyszinekhez, eseményekhez, élményekhez nálam? Túl aktiv a fantáziám?

nálam elég sok dologhoz alakul ki érzelem, kötődés, visszaemlékezés, és ezt eléggé ki is szinezem. Gyakran értelmetlen, túlszinezett is.

Pl, egyet levezetek: 2012 nyarán egy kis cégnél dolgoztam, számomra teljesen, ismeretlen városrészen, lényeges nyomot maga a cég nem hagyott. Ez év elején kezdtem el salsa bulikba is járni. Akkor ismertem meg egy lányt, de nem lett azonnal komoly dolog belőle. Csak 2013-ban alakultak ki nagyobb dolgok. Őneki viszont 2012 nyara eléggé mozgalmas volt, több pasija is volt. Végül jártunk, de csak pár hónapot.

És most mit csinálok? A google map-ppel kirándulok ezeken a helyszineken. Arra gondolok, hogy akkor ott volt előttem, talán ha hamarabb összejövünk, nem bántják meg a pasik, és tovább lettünk volna együtt. És a legfontosabb: olyan zenéket hallgatok, amik egyfajta "fájdalmat" váltanak ki, és akkoriban fedeztem fel őket, pl. mint ezt: https://www.youtube.com/watch?v=DAWoODTWWaA remélem sokaknak át jön.

Tudom, hogy én szinezem ki. Tovább is lépek, persze szeretném a lányt, de valahogy olyan, mintha a "korszakba" lennék belezúgva, pedig ha tisztán látom a lányt, kicsit "megbízhatatlan", nem csoda, hogy kihasználták.

És hangsúlyozom: sok ilyen van, nem feltétlen szerelemhez köthető. Iskola, tanfolyamok.

Milyen személyiség vagyok? Betegség talán? Az emlékek jó dolgok, nem is adnám el őket sosem. De talán ez már túl sok, túl nagy teher néha, és akkor egyáltalán nem vagyok öreg