Mit tegyek ha már beleőrülök ebbe, és az öngyilkosságon gondolkodok miatta?

Önhibámon kívül kicsit furcsán nézek ki, de hát ilyennek születtem, ez van. Én ezt simán elfogadnám, de tapasztalataim alapján sokaknak nem nagyon megy. Nem állítom hogy mindenki megbámul, de akárhova megyek mindig van néhány olyan ember, legfőképpen a nők közül, akik elég gúnyos arckifejezéssel a képembe bámulnak. Amikor ülök a buszon akkor is mindig van 1-2 ember aki képes engem szemből hosszú perceken keresztül bámulni. Vagy ha nem is folyamatosan, de úgy időnként, időről-időre az egész út alatt elkezd nézni.

És kezdek beleőrülni már ebbe, hogy napiszinten megkapom ugyanazokat a különös tekinteteket néhány embertől. De olyanok is simán képesek bámulni akik amúgy már ezerszer látták a furcsa kinézetemet, megszokhatták már annyiszor láttak, és mégis.

Egy szörnyű átoknak érzem ezt amitől nem lehet megszabadulni, és egyre közelebb állok az öngyilkossághoz miatta. Elkeserítő nekem ez hogy ennyire nem tudnak sehol elfogadni, és a rosszindulatot kapom az emberektől minden nap. Egy roncs az egész életem. Életkedvem az lenne, csak így nem lehet élni