Egyre többet gondolkodok eltűnésen/öngyilkosságon! Mit csináljak?

Hmm...van itt aztán elnyomás a szüleid részéről rendesen, meg megy itt a terrorizálás! Agyam eldobom, hogy milyen szülők vannak!!! :( Nemhogy örülnének neked, mert egy IGAZI KINCS VAGY!!! :) De tényleg! Ha normális felnőttek lennének, akkor tudhatnák, hogy egyszerűen Te minden szülői elvárást felülmúlsz, amit a nagy könyvben megírnak. A leírásodból az jön le, hogy igazán "mintagyermek" vagy, tökéletes gyermek.

A húgaiddal édestestvérek vagytok egyébként hárman?

Mert ha nem, akkor talán...talán...esetleg megérteném a szüleid hozzáállását. De egyébként nem.

Nem lehet az, hogy Veled szeretnének példát statuálni a húgaidnak? Mert ez szokott lenni. Vagy esetleg régebben tettél valamit, valamilyen megjegyzést, ami mély nyomott hagyott a szüleidben. Nekem volt egy nagyon csúnya megjegyzésem anyám felé, hát utána már hozzám sem úgy viszonyult, mint a testvéreimhez és azóta sem. Mivel akkor tudtam, hogy Velem akar példát mutatni a húgomnak, ezért engem piszkált folyton mindenért! Besokalltam és csúnyát mondtam...egyszerűen már én sem bírtam tovább és „robbantam”. Rendesen tönkretették az önbizalmamat (mondjuk nem voltak nagyon durvák hozzám, de azért éreztették velem, hogy pontosan mik az elvárásaik, bár többségében azért dicsértek, mint leszidtak, nem mentek ilyen durván a dolgok, mint Nálad).

A lényeg, hogy nem szereztem egy barátot sem, gimiben meg főleg nem ebből kifolyólag! 19 évesen volt az első párkapcsolatom, illetve azóta is Vele vagyok (most 24 évesek vagyunk) és szerintem azért, mert ugyanaz a helyzet Vele, mint anno Velem volt, illetve ami Veled van. Mai napig nagyon csúnyán viselkedik Vele az apja, nem büszke rá, a saját fiára!, és állandóan hangoztatja, hogy "Nem ilyen fiút szerettem volna és csődtömeg vagy" és még sorolhatnám. Gondolhatod, hogy Ő is hányszor gondolt az öngyilkosságra, vagy hogy világgá megy. Teljesen megértelek/megértünk Téged! Ez nem könnyű helyzet. Nekünk ebből az egészből egy nagy bánatunk származik még a mai napig is, hogy nincs egyetlen barátunk sem, nem tudtunk szoros kapcsolatot kialakítani, mert nulla önbizalmunk volt. Most meg azt érezzük, hogy mivel nincsenek barátaink ezért van nulla önbizalmunk. Szóval összefügg minden mindennel.

Neked esetleg nincs a környezetedben valaki, aki támogatna? Nagyszülők? Keresztszülők? Nagynéni? Nagybácsi? Esetleg barátnők? Mert ilyen helyzetben kell egy lelki támasz most Neked mindenképpen!

Tudom, hogy egyszerűbb lenne öngyilkossági kísérletet végrehajtani, esetleg megszökni otthonról pár napra, hogy felfigyeljenek Rád, hogy valami nincs rendben. De ez csak menekülés a probléma elől, figyelem felkeltés. Nem tudhatod, hogy fog kisülni ez a „terved”, ha még mindig gondolkodsz ezen. Akár balul is! :( Ne dobd el az életedet, mert értékes ember vagy, vannak értékeid, értelmes gondolataid, nincsenek rossz szokásaid, ráadásul élsportoló is vagy! Nagyszerű felnőtt Nő válhat Belőled! Egyébként itt jut eszembe, hogy az élsportolók szüleivel az a legnagyobb probléma, hogy az elvárásaik átütik még a Föld légkörét is, annyira magasak!!! A másik meg az, hogy nem ajánlatos elszökni otthonról pár napra, ha nincs megbízható felnőtt, akinél meg tudnád magad húzni addig, amíg fel nem kelted a szüleid figyelmét, mert az utcán veszélyes tölteni akár egy napot is, nem csak a rossz szándékú emberek miatt, hanem a hideg miatt is.

Gondolkozz el ezeken, amit mondtam, hátha megleled a választ, hogy miért csinálják Veled ezt a szörnyűséget a szüleid?! :)

Említetted már a szüleidnek, hogy túl nagy nyomást gyakorolnak rád és nem pozitív értelemben? Próbálj meg velük erről beszélni!

Ha nem értenék meg a szavaidat, akkor tudok mondani egy megoldást erre. Nem tudom mennyire ismered egy Gyermekjóléti Szolgálatok tevékenységét? De az ott dolgozó emberek a Te, mint gyermek érdekeit védik elsősorban. :) Nem „ciki” kapcsolatban lenni velük, segíteni akarnak rajtad, rajtatok, a családodon, hogy jobban működjön. Egyszer egy kérdéshez szépen kifejtve leírtam részletesen az érveimet mellettük.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

kérlek olvasd el a 29. válaszomat! :)

Ez egy nagyon jó kis dolog, és felnőtt korodra talán sikerül ezt a problémát leküzdened teljesen és teljes értékű lelkileg/testileg egészséges ember lesz belőled.

De ha gondolod, akkor írhatsz nekem privátban üzenetet és megpróbálhatjuk megbeszélni a dolgokat, és én támogatlak, persze csak az ésszerű döntéseidben! :)

Velem is hasonló volt a helyzet. Mintagyerek vagyunk, az ismerőseink dicsőítenek, hogy milyen jó gyerek vagyok és bár csak az ő gyerekük fele ilyen jó lenne.

Szín ötös vagyok, három idegennyelvet beszélek, görögön kívül minden európai nyelven tudok írni és olvasni, nem járok bulizni, nem pasizok, rengeteget tanulok, és a szüleim szerint én vagyok a legrosszabb gyerek.

Egyszer kellett elmennem, reggel hétkor elmentem, este tízkor jöttem vissza. Azóta becsülnek.