Mit csinaljak, ha a szuleim nem veszik eszre, hogy bajom van? 15/l

Anorexias es depresszios vagyok, egy gyerekpszichiatriara jarunk (kulföldön), de ugy erzem, nem segit. 168 cm vagyok, 43 kg voltam, mar 48 vagyok. Viszont en ugy erzem, hogy anyaeknak fingjuk nincs az egesz lelkiallapotomrol. Ugy erzem, hogy csak sulyban megyek fel, de lelkiekben nem jövök rendbe. Egyszeruen maganyosnak es ertektelennek erzem magam, egy csomoszor megfordult mar az öngyilkossag gondolata bennem. Allandoan ugy erzem, hogy anyam meg apam csak ugy veletlen megḅ*sztak egymast es igy lettem en meg a tesom, mint valami targyak, akiknek nincsenek erzeseik es ide-oda lehet öket lökdösni meg hagyni a francba, mert a targyak nem sirnak, ha nem foglalkoznak veluk. A szuleim elvaltak. Elöször anyummal eltunk ,utana en apumhoz költöztem, anyum meg kijött kulföldre hugommal, mostmar en is itt elek veluk, de baromi boldogtalan vagyok. Ugy erzem, se anyat, se apat nem vagyok kepes szeretni, csak gyulölni tudom öket, de ugyanakkaor meg megis erös kötödest erzek hozzajuk. Mindenkit csak utalni tudok ebben az elcs*szett vilagban, nincsenek barataim sem, mert ruhellek emberekkel kapcsolatot letesiteni, de ugyanakkor meg lehet, hogy szuksegem van ra. Csak annyit csalodtam mar ,hogy betelt a pohar.