Ez paranoia? Vagy mi? És szerintetek mit csinaljak?

Pár hete a tévében láttam valami filmet/sorozatot, ahol az egyik szereplő ebben szenvedett. A furcsa az volt nekem, hogy nagyon hasonló tüneteim vannak, de eddig nem is gondoltam rá, hogy ez betegség lehet.

Nagyon bizalmatlan vagyok, igazi barátaim nincsenek. Ha valakivel jóban vagyok, az csak addig tart amíg "muszáj" és ha új helyre kerülök nem keresem már a társaságukat, hanem új "barátokat" szerzek. Amúgy elvagyok velük, szeretek a társaságukban lenni, viccelődni, de semmilyen titkot nem mondok el, mert félek hogy elmondják másnak, kibeszélnek. Még a suliból se szeretek hiányozni, mert "tudom" hogy ha nem vagyok ott, biztos ki fognak beszélni. (Meg álatlánossagban félek tőle hogy valami hülyeséget mondok és kinevetnek. Az ilyen helyzeteket nem tudom rendesen kezelni, csak elég agresszív leszek.)

Volt hogy egy barátom vett nekem valamit, de nem fogadtam el, mert hátha azt mondja, hogy "csak vicceltem. miért adnék neked bármit?" Egyszerűen minden kedves gesztusban is csak támadást látok. Pörög az agyam hogy milyen átvitt értelme van a dolgoknak, amit mond? Mi van ha csak át akar verni? Mi van ha nem úgy értett valamit ahogy én gondoltam?

Ezek számomra a legrosszabbak, konkrétan semmilyen kapcsolatot nem tudok kiépíteni, pedig 18 éves lány vagyok. :(

Aztán vannak meg teljes tévképzetek, amikről ha jobban átgondolom rájövök hogy baromság... De ott van mindig a 'Mi van ha mégis igazak?!' kérdés a fejemben.

Ilyen pl. : mindig letakarom a mobilom kameráit ha mondjuk átöltözök, hátha valaki feltörte vagy éppen videóhívást kapok és valahogy "felveszi magát" a mobil és az illető lát engem. Sokszor beszélek magmban, ilyenkor letakarom a mikrofonját, hátha valaki lehallgat. Vagy ha éppen a némettanáromnál vagyok, kikapcsolom még a mobilnetet is, nehogy valamelyik barátom meghallja(pl messenger híváson keresztül), hogy beszélek és elmondja másnak, hogy milyen rosszul megy vagy ő hozza fel majd valamikor ellenem.

A szobámban lévő klímáról pedig gyakran azt gondolom hogy biztos kamerát szereltek bele és most figyelnek. Vagy hogy a szüleim bekamerázták a szobámat.(ez is teljes hülyeség)

Ha az utcán setálok, egy csomószor hátranézek, hátha követnek és félek attól is, hátha valaki hallja a gondolataimat.

Aztán többször gondoltam azt is, hogy meg akarnak ölni. Nyáron pár hónapig késsel aludtam, hátha valaki bemászik és megöl.(emeleten lakok :) ) Meg nemcsak bezártam az ajtót, de kikötöttem a szekrényhez, hogy sehogy ne lehessen kinyitni.

De olyan is volt, hogy kaptunk disznóölésből húst. És amikor éppen elkezdtem enni megcsörrent a telefon én meg persze egyből azt hittem, most hívják apumat, hogy mérgezett, senki ne egyen belőle, szóval meg fogok halni.

(Az utóbbiakról tudom valahogy hogy baromság, fizikai képtelenség meg ilyenek.. de mindig ott motoszkál a fejemben a gondolat.)