Ti hogy kezelitek azt, hogy nehéz az élet? Vagy akinek mentális betegsége van akkor azt?

És diagnosztizálva is vagy a borderrel ,vagy csak úgy olvastál egy cikket róla?Kórházban,rehabon jártál már?Pszichoterápia?

Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy visszafelé nézzek és lássam az életemet magam mögött. Olyan valójában nincs, hogy nehéz az élet, olyan van, hogy meg kell találni egy új helyet az életben, ahol könnyebb, vagyis nem lehet megállni és azt folytatni, ahol csak a nehézségek merülnek fel. Ha így nézzük, akkor a "nehézséget" vagy könnyűséget tekintve hullámhegyek és völgyek vannak, hogy egyszer lent, másszor fent. Ez kell, hogy ösztönözze az embert a változtatásra és az is, hogy képes legyen különválasztani a külvilágot saját belső értékeitől. És persze a humorérzék, amikor megfordítjuk a dolgokat és onnan nézzük és nem a nehézséget nézzük, hanem azt, hogy akkor pedig más oldalról próbáljuk meg elérni a célunkat.