Van az középiskolámban egy autista. Tehetek érte valamit?
Egy autista bekerült a középiskolámba, ahol nyilván se szakmát, se érettségit nem tud majd szerezni, szóval nem ide kéne járnia, tévedés, vagy hiba lehet, hogy itt van. Az osztálytársai eleinte kinevették majd megtanulták, hogy tilos, meg hogy ő autista.
Mindig magában beszél vagy énekel, szereti kinyitni nekünk az ajtót, szeret járkálni. Tud beszélni, értelmes mondatokat mondani. Valahányszor megszólítom válaszol, de elmegy és ennyi a kommunikációnk, ezért nincs semmi barátja.
Mondjam neki, hogy ne menjen el? Keressem, hátha van valami, amihez nagyon ért? Mivel mindig énekelget, lehet zenélnie kéne? Vagy haggyam békén, mert csak felkavarom őt? Igazán segítenék rajta, bár sosem tűnik szomorúnak.
Vagy ajándékozzak neki valami logikai játékot?
válasza: válasza:
válasza:Igen érdekeseket mondtok, furcsa, hogy egyikőtök milyen jól ki tudja fejezni magát másikótokhoz képest. Azt küldte itt az egyik válaszoló a linkjében, hogy az autistáknak rossz a szövegértésük, az egyszerű mondatokat értik csak meg, de más látszik rajtatok.
Na nem is ez a lényeg
Szerintem a köszönés egy jó szokás, de manapság sokszor értelmét veszti.
Gondoljatok bele, régen így köszöntek az emberek: Adjon Isten szép napot! Adjon Isten jó napot! Jó estét kívánok, stb.
Csupa áldás és jókívánság.
Sajnos manapság az emberek, igazából én sem, nem szívböl köszönnek, a jó napot csak úgy robotosan monotonan jön ki az ember szájából, nem érzik át a jó kívánását.
A szia, a szervusz, a szevasz, a hello és a csá(o) pedig kedves, közeli köszönések, de idegen eredetűek, ezért nem tudjuk mit jelent ha ezt mondjuk.
Vagyis én tudom, mind a servus-ból ered ami ha jól tudom latinul azt jelenti szolga. Nem tudom miért köszönünk így.
Minden esetre érdemes egyes szokásokon elgondolkodni, mert a hagyományoknak mélyebb jelentésük lehet.
Akkor hát továbbra is megpróbálok kommunikálni az autista iskolatársammal, csak még mindig szokása, hogy elmegy, miközbe beszélek vele.
válasza:Amit a szövegértéssel kapcsolatban írsz, az részben igaz. Nem arról van szó, hogy rossz a szövegértésünk, és nem igaz, hogy csak a tőmondatokat értjük. Inkább arról van szó, hogy több idő kell nekünk, amíg kitaláljuk, hogyan reagáljunk arra, amit mondanak nekünk, és ha sok dologra kell reagálni, pl. ha feltesznek egyszerre 2-3 kérdést, az úgy már túl sok, egyszerre egyet kellene. Ezért szokták mondani, hogy tőmondatokban kell beszélni az autistákkal, de szerintem ez tévedés, mert valójában nem a mondatszerkezet a lényeg, hanem maga a tartalom.
Teljesen evidens, hogy itt írásban jobban megy a kommunikáció, és kevésbé lehet észrevenni egy írott szöveg alapján, hogy az írója autista. Miközben itt olvasok egy választ, akárhányszor megállhatok közben gondolkodni, hogy ezt vajon hogyan érthette a kérdező, visszaolvashatom akárhányszor, és ha esetleg valamilyen kifejezést nem tudok értelmezni (mert elvont fogalom, nem szó szerint kell érteni, mint pl. hogy "kibújik a szög a zsákból" vagy hasonló), akkor itt az internet, utána tudok nézni. És ami a legfontosabb, hogy egy nagy információtartalmú szöveg esetében is van időm feldolgozni az olvasottakat, nem kell azonnal reagálni.
Élő beszélgetésnél ezekre nincs lehetőség, olyankor ha rám zúdítanak egy halom információt/kérdést, nem tudom visszatekerni, és nem kérhetem meg a másik felet tízszer, hogy ismételje el, amit mondott, mert sokan már akkor is hülyének néznek, ha egyszer megkérem. És mindig azonnali választ várnak, ha néhány másodpercet is habozok, akkor már jönnek is azzal, hogy "figyelsz rám egyáltalán?"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!