Mit tegyek? Magasan funkcionáló autista fiú vagyok. Azonban a szüleim megszabadultak tőlem. Anyukámat nem érdekli mi lesz velem, olyanokat vár el tőlem amikre egyedül nem vagyok képes, és amit gyerekkoromban kellett volna megoldani.
Pl ezek közé tartozik az, hogy nem tudok lefeküdni időben, nem tudok felkelni időben, nem megy. Akkor fekszem amikor kidőlök és ennyi. Anyutól megkérdeztem hogy ezen miért nem segített – gyógypedagógus-
„én nem fogok veszekedni senkivel mert nem kel fel vagy nem fekszik le, majd lesz vele valami vagy nem.”
Nincs napi rendszerem, nem tudom beosztani az időmet, nem tudok időben megjelenni, nem tudtam normálisan tanulni, iskolába járni, a válasz ugyan az.
Az érettségit valahogy kiszenvedtem, de az alvás ciklusom nem jó a mai napig. Nem tudom kihez kéne forduljak, nem tudom hova kéne mennem. Engem a Delej Utcában diagnosztizáltak. Ajánlottak pszichológust anyunak de leszarta.
Egyedül lakom jelenleg abban a lakásban amit a nagymamámtól kaptam és abból élek amit a nagymamámtól kapok + még egy lakás kiadásából amit a nagymamámtól kaptam. De ha meghal a nagyim nem tudom mi lesz velem. Nem tudok munkát vállalni, nem tudok rendesen kommunikálni. Amíg az internet nem volt, nem tudtam egyáltalán... próbáltam dolgozni, de 1-2 napnál többet nem tudtam, mert kirúgtak, mivel valamit rosszul csináltam, vagy máshogy és azt nem mondták meg mit csak hogy így nem lehet és kotródjak.
Kapok még rokkantsági járulékot és fogyatékosságit, így valahogy elvegetálok, de ez borzalmas számomra. 2 éve kezdődtek pánikszerű rohamai és depressziós vagyok. Jártam pszichiáterhez, aki nem hitte el hogy autista vagyok, a papírok megmutatása után sem, és az iskolás éveim feljegyzéseivel sem. Még sosem láthatott magasan funkcionáló autistát....
a baj az, hogy sok gyógyszert próbált ki, de mind az ellenkezőjét érte el. Nyugtatót kaptam a háziorvosomtól. De a depresszióm az utóbbi napokban egyre rosszabb. Folyamatosan itt ez a nyomasztó fáradt és szomorú érzés a nyakamon. Nem tudok vele mit csinálni.
Anyunak mondtam mi van velem, de azt mondta hogy nem visszafele meg az idő, hanem előre, és old meg, mert felnőtt vagy és ezért meg tudod oldani szia...
anyu minket, engem és akkoriban 2 kiskorú húgomat otthagyott egy vénember miatt, lelépett. Mindenkit megviselt ez, de engem és a kisebbik húgomat a legjobban. Apám látván hogy nyakán maradtunk 1 hónap múlva szintén eltűnt, és csak néha néztek haza ránk hogy élünk-e.
Ez már 5-6 éve történt, de amikor ott hagyott még én is gyerek voltam, hiába voltam 19 éves.
A kérdésem. Mit tudok tenni? Hogy tudok ebből kilábalni? Az életem semerre nem megy. Depresszió nő, pánikrohamom van, félek és nem tudom irányítani az alvásproblémámat. Pszichiátriai gyógyszerek nem működnek, vagy ellenkező hatást váltják ki belőlem. Mit tehetek? Szeretnék élni. Nem akarok így vegetálni. Élni szeretnék, normális akarok lenni.
Krisz
Megjegyzés: Nem én akartam a világra jönni, anyám vállalt gyereket, nem tehetek róla hogy ilyennek sikerültem.
válasza:tanuljál meg valamit, amiből meg tudsz élni, és nem kell emberek között dolgozni. pl a pogrammozók között sok magasan funkcionáló autista van.
Addig is elfoglalod magadat valamivel, lesz egy célod az életben.
rengeteg online tanfolyam van programozásra, számítástechnikára, stb. Végezz el néhányat!
válasza:
válasza:Szia Krisztián.
Sajnos nem sokat tudnánk itt segíteni, max az együttérzésünket nyilvánítani. Én arra gondoltam, hogy a testvéreiddel kellene valami közösséget alkotnotok. Ők rendben vannak? Internetes munkát nem tudsz vállalni? Úgy szeretnék segíteni...a pánikrohamokat is megértem, átestem páron. Gyógyszered nincs is ellene?
válasza:Kettes látom fogalmad sincs hogy működik egy mentális zavar, attól hogy tud róla hogy baj van még nem varázsütésre tűnik el mert "jaj tudok róla mostmár bármikor megoldhatom" hidd el, boldog lennék ha a pánikrohamom eltűnne mikor realizálom hogy "igen, ez egy pánikroham" de nem teszi mert ennyi nem elég hozzá.
Kérdező, szerintem is próbálj meg olyan munkát keresni ahol nem sok emberrel találkozol és türelmes a főnök. Én is olyan vagyok hogy pontosan el kell magyarázni mit hogy kell mert tudom hogy én általában máshogy értelmezem a dolgokat de úgy sose jó, szerencsére a munkatársaim kedvesek és meg mutatnak mindent szóval jól meg. Pl adminisztráció, az eléggé egysíkú dolog és nem lehet sokféle képpen csinálni. Vagy tanulj szakmát, akár hétvégi okj-ben és akkor dolgozni is tudsz mellette.
Anyádtól tényleg nem volt szép hogy "majd lesz valami", egy autistánál ez nem így megy és gyógypedagógusként nagyon szomorú hogy ennyit nem tud. Próbálj meg napirendet csinálni, én pl 3 ébresztővel de akkor is kirángatom magam az ágyból reggel 5-6 órakor, utána egy tejeskávé és mehet a nap, ha mindenhonnan elkésel tervezz előre, ha megyek valahova és mondjuk tudom hogy jó, a busz beér 11-re, akkor negyed óra amíg elérek az első helyre, ott fél órát elleszek, aztán a másik, stb és a végén én vagyok az a barom aki egy órával a megbeszélt időpont előtt ott ül és olvasgat de még soha sehonnan nem késtem el :D
Komolyan, keress rendszert, úgy tudom az segít, öcsém is autista, nem tudom pontosan milyen szinten de lehet nagyon enyhén én is, meg pánikbeteg is vagyok, meg anyám is az, nagypapám szintén autista jeleket mutatott, hiába, apámon kívül (kár hogy nem az ő elméjét örököltem) az egész család defektes :D
válasza:Szerintem azért ne nevezd defektesnek, legalább szerettek téged és nem dobtak el :)
az öcsédnek hogy alakítottátok ki a napi rendjét? Ő is magasan funkcionálós autista vagy fogyatékos is mellé?
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a válaszokat!
válasza: válasza:Szerintem itt a problémák igencsak összetettek. Autista vagy, PLUSZ egy diszfunkcionális családban nőttél fel - ami egy nem autista számára is okoz problémákat felnőtt korban.
Nem tisztem védeni anyukádat, de abban (sajnos) 100%-ig igaza van, hogy a visszafelé mutogatásnak immáron semmi értelme, nem oldja meg a problémáidat.
Ha egyedül élsz, felnőtt életmódot folytatsz, akkor tényleg senkitől nem várhatod el, hogy oldja meg helyetted a problémáidat: felelősséget kell vállalnod önmagadért. Ahogy mindenki másnak is.
Van egy kedvenc mondásom: "Az autizmus nem kifogás, hanem kihívás."
Ha tudod, hogy gondot okoz számodra, hogy nem fekszel le időben, akkor a megoldás a kezedben van. Ugye nem várod el, hogy anyukád minden áldott nap menjen át hozzád, és takargasson be, majd reggel ébresszen?!
OK, nem tanítottak meg a rendszerességre gyerekkorodban, ahogy amúgy nagyon sok embert nem tanítottak meg, és ha ez problémát okozott számukra felnőtt korban, akkor változtattak rajta.
Lehet visszafelé mutogatni, de ez tényleg nem változtat a helyzeten.
Pszichológushoz fordulni pedig nem késő. Számos magasan funkcionáló autistát ismerek, akik felnőtt korukban jártak pszichológushoz. A depresszió és a pánikbetegség erősen indokolja ezt - függetlenül az autizmustól. Egy magasan funkcionáló auti esetében ugyanis nincs érdemi jelentősége a diagnózisnak a terápia szempontjából: ugyanúgy kell kezelni, mint bárki mást. Az intellektusod ép: képes lennél végigcsinálni egy terápiát, de ez megint csak a TE felelősséged, hogy belevágsz-e, nem másé. (Eleve szakmailag is tilos felnőtt páciens esetében családtagnak "beavatkozni" a terápiába.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!