Egyedül vagyok. Mit tegyek?

Ha vigasztal engem meg telibe szarnak a csajok, már csak azért mert nem tőlem hanem másoktól kérdeznek rólam és ugye ők csak annyit jegyeztek meg belőlem, hogy kocka vagyok, ami igazából nem teljes mértékben igaz, mert sportolok rendszeresen járok terep bringázni meg ilyenek, dolgozok amikor csak lehet, hogy ne kelljen kunyerálni anyukától meg apukától.

De érdekel? Nos igen, mert elég szarul esik, hogy csak bámészkodhatok mert ugye ha csak úgy akkor utána a rendőr is engem csak úgy... khmm... jó ez erős vicc volt így...

De tény, hogy tényleg szar érzés, csak ez a baj mostanában, beszariak mind, és nem mernek szemtől szembe kérdezni, mert majd megtudja mástól azt ami részben vagy egyáltalán nem igaz...

De mint mondtam, csak részben érdekel, leszarom, aki fontos haverok közül azokkal elvagyok, akik épp az ország túl felén vannak azokkal simán chatelek csak, azon kívül meg élem az életem, bár az a gáz, hogy erre elég jól rádob egy lapáttal anyám is...

De a legjobb tanács az tényleg az, hogy ne otthon ülj, fogd meg magad és menj el valamerre, bringázni, sétálgatni, ismerkedés új barátokkal, bánom is én, bármi csak ne otthon ülj.

Én például a biciklizésben találtam meg azt a fura érzést amikor így mindent kizárok, nem érdekel semmi csak a bringa, a terep, az erdő, a zajok, a friss levegő.

------

Bocs az ömlengésért, csak így egy kicsit kerekebb a történet.

Hát most, figyelj....

hmmm...

Az a legegyszerűbb ha elgondolkodsz azon, mi az ami miatt szétmentetek, ki mennyire volt sáros a dologban, aztán meg kellene beszélnetek, csak ne csináld a kaptártudat módszert, hanem ha valamit te szúrtál el akkor nem szégyenlősködni hanem odaállni és megmondani neki, hogy "ez az én saram volt, sajnálom!".

Ha ő akkor pedig ne támadd le, hanem szépen beszéld meg vele, hogy most oké ez volt, de te még ezek után is őt szereted, és nem akarod, hogy vége legyen.

Nem is tudom most mi az a szó...

Ilyen normálisan....

"FÉRFI módjára old meg, ne kisfiú módjára."

Most nem sértés, csak azért mondom így, mert munkahelyemen mint egyetlen "hím" elég sok dolgot hallok, miszerint a drága kolléganőt így fogja félredobja mint egy darab csontot... Pedig 20 évvel idősebbek, és azért mondjuk úgy, hogy 19 évesen még kiscsicska vagyok, de azért ennél több szorult a gatyámba mint ezeknek.

Tehát azt akarom ezzel mondani, hogy állj oda, és beszélgess, mond el, beszélje ki ő is.

Ez a kapcsolat alapja, a beszélgetés, a kommunikáció!

Ohh... :/ Hát ez így tényleg szar egy dolog.

Bár az is becsülendő, hogy ez alapján ami lejön nekem ezt követed:

"A tudat, hogy boldog, még ha nem is veled."

Tiszteletben tartod ami kialakult, még ha emiatt neked ezt rohadtul rossz is.

Figyu, fel a fejjel.

Én például a mai napig még odaállnék a lány elé aki tényleg belevéste magát a fejembe, hogy ha kell akkor örökké várnék rá.

Bár az más kérdés, hogy pár dolog miatt ez tényleg csak addigra telik le...

Na de a lényeg, próbáld meg azért megítélni, hogy esetleg lenne-e még egy esélyed nála, vagy se.

Egyébiránt kezdj el mással beszélgetni szerintem ha úgy ítéled meg, hogy ez füstbe ment terv.