Hogyan vészeljem ezt át? Ugye nincs komoly bajom? (Többi lent)
A leírtak teljesítménykényszerre is utal(hat)nak. Esetleg lappangó cukorbetegség...
Kinek akarsz tulajdonképpen megfelelni és milyen vonatkozásban?
Magadnak? Esetleg szűkebb vagy tágabb környezetednek?
Jajj 3-as, ne ijesztgesd már a kérdezőt! Még beszéljen be magának cukorbetegséget is...
Kérdező! Pontosan tudom, min mész keresztül, én is hipochonder voltam elég sokáig. Nem kívánom senkinek sem az érzést. Te is tudod mélyen legbelül, hogy nincs agydaganatod, sem más betegséged, mégis félsz, rettegsz... én átmenetileg úgy segítettem magamon, hogy elképzeltem, hogyan élnék együtt az adott betegséggel, hogyan néznék vele szembe, és hogyan gyógyulnék meg belőle mégis... már-már hőst csináltam magamból gondolatban, aki bátran küzd a gyilkos kór ellen XD de hozzáteszem, hogy ez a módszer csak ideig-óráig jó, az igazi megoldás egy pszichiáter. Keress fel egyet minél előbb, vagy ha már van orvosod, akkor mondd el neki mindezeket, amiket itt leírtál, és ne utasítsd vissza a gyógyszeres kezelést sem! Meg fogsz szenvedni azzal is az elején, de hidd el, megéri, ha a segítségükkel megszűnnek ezek a gondolataid és a szorongásod!
Nekem a betegségeken kívül egyéb ilyen betolakodó, én-idegen gondolataim is voltak, pl. vallással, szerelemmel kapcsolatos, de ott tetőzött a dolog, mikor már azt képzeltem be magamnak, hogy leszbikus vagyok. Ezek kényszergondolatok voltak, melyek a kényszeres-rögeszmés zavar (ocd) legfőbb ismérvei. Mikor rájöttem, hogy igazából ez a bajom, akkora kő esett le a szívemről, hogy az nem igaz. Azóta is gyógyszert szedek, és már nincs egyetlen kényszergondolatom sem - szorongás még előjön időnként, meg mindig is magamnak való voltam, de már teljesen "normálisnak" érzem magam. A gyógyszert egyébként másfél éve szedem, és már csökkentették az adagomat, talán nemsokára el is hagyhatom őket. Ezt azért mondom, hogy lásd, nem feltétlenül kell örök életedre gyógyszereken élned, ez is egy átmeneti dolog. (Mondjuk én azt sem bántam volna, ha a világ gyógyszerét be kell szednem, csak szabaduljak meg a szenvedéstől...)
Szóval: orvos, mindenképp! Az MRI vizsgálatod pedig le merném fogadni, hogy tökéletes lesz, nem kell ettől félned :-)
Ha lenne még kérdésed, keress nyugodtan privátban! Őszintén remélem, hogy tudtam segíteni.
Minden jót, és mielőbbi gyógyulást kívánok neked!
28/N/ocd-s
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!