Antidepresszáns tényleg olyan káros? Tényleg nincs más választás a gyógyulás irányába? Valóban gyógyszeres zombi leszek?

Több mint 25 éve küzdök ezzel a betegséggel.

Számos szakembernél megfordultam.Pszichiátereknél,pszichológusoknál egyaránt.

Legalább egy tucat antidepresszánst,szorongásoldót kipróbáltam.

A Brintellix-et leszámítva.Mert attól pár hónapig jobban voltam.Az életminőségem is megváltozott tőle.

Addig amíg a szervezetem hozzá nem szokott a legnagyobb dózishoz is.Utána mintha nem is szedtem volna.

A többi,korábban általam kipróbált gyógyszer pedig egytől-egyig a mellékhatásaikról szólt.

Amik szörnyűek,elviselhetetlenek voltak.

Az állandó szorongástól kezdve,a mély depresszióig minden volt.

A különböző szexuális zavarokról már nem is beszélve.

Ami javulást elérek azt mind magamnak köszönhetem.

És nem a gyógyszereknek vagy pszichoterápiáknak.

Mert küzdő típus vagyok!

Nap mint nap dolgozom rajta,hogy jobban érezzem magam.(Több-kevesebb sikerrel sajnos.)

De inkább így mint édesapám.Aki 40 éve a gyógyszerek rabja.

És ő kedves kérdező valóban zombiként él.

Mert azzá tették a bogyók.Amikből már a legerősebbeket szedi és még sincs jól!

Pedig vezető főorvos kezeli évtizedek óta.

Ennyit a gyógyítható depresszióról!

28-as

Jav:

A Brintellix-et leszámítva egyik sem használt!

Semmikepp ne szedj ilyet, van akinek egyetlen szem maradando karosodast okoz. En ket eve nem erzek erzelmeket es maradando szexualis diszfunkciotol es egyeb agyi karosodastol szenvedek evek ota mindossze par szem "antidepresszanstol".

A pszichiatria egy vilagmeretu csalas, ne dolj be neki.

Keress ra: PSSD Post-SSRI Sexual Dysfunction.

Soha ne dolj be ezeknek a csaloknak. Ok maguk biztos vagyok benne egy szemet nem vennenek be ezekbol a toxikus vegyuletekbol.

Figyelj, ha nagyon rossz állapotban vagy, akkor, hacsak egy minimális esélyed is van arra, hogy helyrejössz az antidepresszáns által, mindenképpen érdemes belevágnod.

Én tavaly június vége óta szedek antidepiket (2-t, az egyik közülük SSRI). Engem teljesen megváltoztattak, pozitív értelemben. Mikor eldöntöttem, hogy gyógyszereket fogok szedni, már olyan mélyen voltam, hogy csak egy hajszál választott el attól, hogy öngyilkos legyek. Persze, én is tartottam a gyógyszerszedéstől, mert rengeteg rosszat olvastam róluk az interneten, de úgy éreztem, hogy annál az állapotnál csak jobb lehet, így belevágtam. Sokkal jobb is lett, ráadásul elsőre sikerült eltalálni a megfelelő gyógyszert.

Annyi mellékhatást tapasztaltam, hogy híztam valamennyit (de nem sokat, és az, hogy antidepit szedsz, nem jár automatikusan azzal, hogy elhízol, mert oké, megnőhet az étvágyad, de ha odafigyelsz arra, hogy ne kajálj egyhuzamban hülyeségeket, akkor nem lesz gondod, mindössze a hozzáállásodon múlik), illetve a memóriám valamivel rosszabb lett, azonban nyilván nem lettem olyan, mint az aranyhal, ami 10 másodpercenként elfelejti a dolgokat, nem leküzdhetetlen ez sem, és úgy vagyok vele, hogy ezerszer szívesebben vagyok néhány kilóval több, és jegyzek meg picikét nehezebben néhány dolgot, minthogy durva alvászavaraim legyenek, örökösen gyűlöljem magam és szorongjak, mindennap meg akarjak halni, folyamatosan ürességet érezzek, ne legyenek céljaim, csupán vegetáljak, etc.

Viszont önmagában ne a gyógyszertől várd a csodát. Ahhoz, hogy jobban legyél, elsősorban agyilag kell megértened, hogy változni akarsz, és tenned érte - ne gondold, hogy az antidepresszáns valami csodabogyó, amitől varázsütésre megváltozik minden, mert khecire nem az, az "csak" egy lehetséges eszköz, amely segítségével jobbá teheted az életed, ami nem fog magától megjavulni, hiába is tömöd magadba a világ összes kemikáliáját. Ezt nem rosszból mondom, és nagyon sok sikert kívánok neked a továbbiakban, kedves kérdező!