Hogyan mondjam meg anyukámnak?

Ez attól is függ miről van szó.Te ismered a legjobban, gondolj bele mit reagálna, ha elmondanád.

Szerintem az is elég lenne ha azt mondanád: "Anya gond van, pszichológushoz kell mennem, ne kérdezz semmit, bízz bennem."

Szerintem nem feltétlenül kell neki elmondanod, ha még nem állsz rá készen.

Mondd meg neki, hogy szeretnél elmenni pszichológushoz, mert szükséged van egy független ember véleményére és tanácsára :)

Én most a szülő oldaláról próbálok nyilatkozni...

Ha a lányom azzal állítana oda elém, hogy szeretne pszichológushoz menni, de az okát nem akarja elmondani, én rettenetesen megijednék. Azt gondolnám, hogy valamilyen súlyos trauma érte, pl. megerőszakolták, vagy hasonló.

Kirekesztve, elutasítva érezném magam, mert már ezerszer bebizonyítottam, hogy mindenben számíthat rám, mindig támogattam, pszichológushoz is vittem már, amikor olyan problémával szembesültem, amiről úgy gondoltam, hogy "házilagosan" nem lehet megoldani. Akkor is elvinném, ha azt mondaná, hogy VELEM van problémája, megérteném és elfogadnám, tudván, hogy egy kamasznak szinte kötelező "fellázadni" a szülő ellen, attól válik egészséges felnőtt személyiséggé. Szóval nem tudok elképzelni olyan problémát, amivel ne fordulhatna hozzám, még úgy is, hogy a részleteket nem köti az orromra. Szíve joga. De egy ilyen helyzetben, ha SEMMIT nem mondana a problémájáról, nagyon megijesztene.

Én azt javaslom, hogy legalább nagy vonalakban vázold fel anyukádnak a problémát, legyél tekintettel az ő érzéseire, félelmeire is. A részleteket nem kell elmondanod, tiszteletben kell tartania privát szférádat, de sajnos tényleg úgy működik az emberi elme, hogy ha a másik ember látványosan titkol valamit, akkor a legrosszabbra gondolunk! Sokkal rosszabbra, mint ami a valóság. Hidd el, a valóságot könnyebb elfogadni (bármi legyen is az), mint a titkolózást. Szerintem ennyi bizalom jár anyukádnak. Hadd ne kelljen már szívinfarktust kapnia az irántad való aggódásában...