Válthatott ez ki szociális fóbiát nálam? Hogy mondjam el anyukámnak, hogy emiatt nem járok be munkahelyre?
Oviban kezdődött minden.Már ott is nagyon visszahúzódó és félénk,csendes kislány voltam,barátaim nem voltak,mindig egyedül kullogtam.A délutáni alvásokról is állandóan haza hozattam magam anyukámmal,mert nem szerettem emberek közt lenni.
Kinn voltam az udvaron,lehajoltam,hogy bekössem a cipőfűzőm.Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy hatalmas nagy fájdalmat érzek a fejem búbján.Odanyúltam és magam elé tartottam a kezem és tele volt az én hajammal.Meg se bírtam szólalni hirtelen,csak azt láttam,mikor oldalra néztem,hogy egy gyerek fut el.Ez a kisgyerek nagyon sok hajamat kitépett,nem is értem,hogy lehet ennyi erő egy gyermekben.Egy tenyérnyi haj hiányzott a fejemről,azon a részen kopasz voltam.Egy évig jártam pszichológushoz,dadogtam,de végül rendbe jöttem.Ráaádásul a nővérem is kegyetlenül vert kiskoromban,csupán azért,mert kupit csináltam.Ma már bocsánatot is kért amiatt,hogy tönkretette valamilyen szinten a gyerekkorom.
Általános iskolába sokat csúfoltak az orrom miatt és azért,mert csendes és félénk vagyok.Tanulni jól tanultam,de nagyon sokat hiányoztam.
2 éve egy férfi megerőszakolt,pszichológus segítségét nem kértem,mert úgy véltem,magam is megbirkózom vele.Azóta is sokat sírok emiatt,sajnos nem sikerült.
Most szakmunkásba járok,utálok társaságba járni és sokat piszkálnak a jelenlegi osztálytársaim is a természetem miatt.Ezért magántanuló lettem.
Gyakorlati munkahelyre se igen járok be,mindenféle kifogást kitalálok,csak hogy ne kelljen emberek közé járnom.Anyukám már nagyon mérges rám és nagyon le szokott szúrni,hogy miért csinálom ezt:(
Teljesen magam alatt vagyok emiatt,egy használhatatlan,lusta senkinek érzem magam...
A barátom az,akire most támaszkodhatok,vele nagyon jól kijövök.Viszont neki sem merem elmondani,hogy nem járok be dolgozni:(
Sokszor megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata,főleg,ha a mostani barátomról is egyszer kiderül,hogy csak átvág.
Mit csináljak,mihez kezdjek?Annyira el vagyok keseredve!
19/L
huh írtál pár durva dolgot , sajnálom hogy ilyeneken kellett átmenned
az iskolában engem is nagyon sokat csúfoltak ( érdekes engem is sokszor az orrom miatt is )
és nálam e miatt alakult ki szoc fóbia, nem merek fősulin bejárni az óráimra se stb
de nem akarok magamról írni , csak hogy lásd vagyunk ezzel páran
mindenképpen el kéne menned egy pszichológushoz , a komolyabb szociális fóbiát is nagyon nehéz egyedül megoldani , azt meg hogy megerőszakoltak el sem tudom képzelni egyedül hogy bírod ezt a terhet
Nagyon sajnálom, hogy ilyenek történtek veled, nagyon együttérzek veled, legszívesebben felajánlanám, hogy megölöm neked azt, aki megerőszakolt... :(
Arra gondoltam, mi lenne, ha eljárnál sportolni? Például valamilyen küzdősportot, önvédelmi sportot űzni? Megerősödnél, önbizalomra tennél szert.
Sok puszi,
e.
Szociális fóbia nincs önmagában, max. 15 éves korig. Ehhez előtte, utána sok más tevődik hozzá, mint a te esetedben is.
Mindenképp fordulj pszichiáterhez, ha teheted magánrendelésen. Itt komplex segítséget fogsz kapni: pszichoterápia, és ha szükséges gyógyszeres kezelés. Hosszadalmas folyamatra számíts, de ez az, ami segíteni fog!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!