Másnál hasonló tapasztalatok szociális életbeli eltávolodás kapcsán?

Eléggé eltávolodtam az emberektől, sosem voltam az a nagyon társasági ember, de a saját kis társaságomban jól éreztem magam:) utóbbi időben azonban a barátságok szétmentek, jelenleg párkapcsolatom sincs, és jóformán csak dolgozni járok el. Kezdeményezés sem megy könnyen, mondhatni abszolút nem is kezdeményezek..egyfajta belső félelem miatt. Amolyan mélyről jövő,, nem is tudom megfogalmazni, mmm nem vagyok elég jó érzés. Pedig ez akkora baromság:))..:s úgy veszem észre csak magamnak nem vagyok elég jó, mert ami volt pl utolsó párkapcsolatom is, a végén én tettem tönkre, miután beleszerettem a lányba féltem ettől az egész érzéstől, hm hiába mondta mindíg: még egy ilyen srácot nem talál stb, hozzáteszem ezt neki sosem árultam el. (ne értsetek félre, ez nem arc akar lenni...)

Jelenleg nehezebb a dolog, mivel nem járok el abszolút szórakozni. Bezárkóztam:s

akikkel jóban voltam, valahogy eltávolodtam tőlük talán nem éreztem igazán őszintének a kapcsolatunkat. (itt "barátságra" gondolok)

Azt vettem magamon észre mintha gyengült volna a komonikációs készségem idegenekkel. Előjött aféle feszélyezettség. Sokszor már elkezdek variálni dolgokon is, magamban keresem a hibát,, különc lennék kérdések formálódnak meg fejemben, stb...vagy csak rosszul gondolkodok e területen, látok dolgokat..mivel most nincs társaságom? hm nem érzem magam a helyes úton, és ezen változtatni szeretnék... Más eféle helyzetben? V tul vagy már ezen az állapoton, Neked miként sikerült?