Kis túlzással mindig, mindenhol, mindenkitől csak a bunkóságot kapom. Nagyon ellenszenves vagyok az embereknek. Minek éljek így?

Barátaim nincsenek, hozzátartozók lesz*rnak vagy utálnak, még az anyám is úgy beszél velem sokszor mint egy utolsó senkivel. De máshol is, kivétel nélkül minden emberből ellenszenvet váltok ki. Egy ember volt akiről azt hittem hogy a haverom, hogy legalább ő van, de egyre inkább kezdek rájönni hogy őt se nagyon érdeklem. Annyi hogy ő talán nem utál.

Napról-napra egyre rosszabbul viselem a magányt meg ezt a sok-sok gyűlöletet amit kapok mindenkitől. Nyugtatókon élek már egy ideje mert anélkül nem bírom, pánikrohamok kapnak el. És nagyon úgy néz ki remény sincs a változtatásra, egyszerűen torzultan alakult ki a személyiségem vagy a franctudja, de képtelen bárki is elfogadni. Tipikusan olyan ember vagyok akire ha ránéz az ember mondjuk az utcán egyből megmondja róla hogy nincs vele valami rendbe agyilag, ha meg valakivel beszélgetek annak meg aztán végképp ez lesz a véleménye. És ez itt a baj, sose lesz így normális életem.

Nagyon úgy érzem hogy nekem már csak az öngyilkosság maradt, főleg akkor tör ez az érzés elő belőlem amikor még az anyám is úgy beszél velem mint akit sz*rba se vesz