Miért érzek ilyet? Kényszerbetegség lenne?

"élvezem ha másoknak szándékosan(fizikai)fájdalmat okozok pl barátomat sokszor csipkedem(ez azért rossz neki mert műkörmöm van)jobb napjaimon karmolom és élvezem ha fáj neki.mikor "rám jött az 5 perc" pár éve egyik barátnőmnek sikerült eltornom az orrát. "

hoppá, tényleg szadista is egyben

Tinikorban evolúciós okokból egekbe szökik az agresszió. A mai társadalomban azonban ez kiélhetetlen, így a kamaszok gyakran maguk ellen fordulnak vele.

Inkább sportolni menj, mintsem pszichológushoz.

Ez nem kényszerbetegség.

A kényszerbeteg nem árt magának, ahogy a többi embernek sem.

Én is kényszerbeteg vagyok, de ez annyit tesz, hogy kényszerből számolom a szobám sarkait, kapcsolgatom a villanyt, rendezgetem az asztalt, stb...

Azzal indítanék, hogy a szüleid helyében alaposan megráználak. Akinek stabil kapcsolatai vannak, az egy másodpercig nem gondol olyasmire, hogy másoknak szándékosan ártson. El kell, hogy keserítselek, de két megoldás van. Az egyik, hogy sürgősen beszélsz a szüleiddel akik gyorsan elvisznek pszichiáterhez, aki gyógyszereket fog felírni. Talán életed végéig kell szedd őket, de ha elég kitartó vagy, elég lesz pár év kigyógyulnod ebből, hogy normális felnőtt életet élj.

Vagy, nem szólsz senkinek és folytatod ezt, míg a "stabil kapcsolataid" mindegyikének tele lesz a hócipője, mert vagy magadnak vagy egy barátodnak okozol olyan sérülést, ami nem marad következmények nélkül.

Lehet választani! Gyakorlatilag gyerek vagy, de eldöntheted mit akarsz. Az állapotod súlyos,úgyhogy ezt kezeltetni kell.