Az öngyilkosság ellen, miért a legrosszabb érveket hozzák fel? Nem lehetne valamivel jobbakat felhozni?

Itt egy érv amit, talán még nem hallottál :

Mindenki azt tesz a sz*ros életével amit akar ! De ne várd el, hogy valaki rábólintson. Miért várod mástól az impulzust? Csak egy igen kellene? Az megkönnyítené, hogy végezz magaddal.

Nyilván, a lehető legrosszabb amit tehet az ember az életével, ha eldobja azt. Nem értékeld az életed és magadat sem. Lényegtelen, más mit gondol vagy hogy érez.

Nem másért kell élj, magdért. És ha most, ha később halsz meg, a föld forog tovább és még mellszobrot sem állítanak rólad.

Szóval, vagy éled az életed, bármilyen nyomorúságos is, vagy véget vetsz neki, de ebben nem támogathat senki.

Van aki gyenge és feladja és a hátramaradt családtagoknak, ismerősöknek is ez marad meg, gyenge voltál, elestél.

Nem rég én is öngyilkos akartam lenni. Majdnem sikerült meghalnom anya előtt, nagyon megviselte őt pedig még itt vagyok. Mi lenne ha már nem lennék? Csak pár közelebbi rokon tud róla, rajtuk is látom h hiányoznék nekik...

Azt mondják hogy az öngyilkosság önzőség. Mert véget vetsz a szenvedésednek de a körülötted élő emberek viszont akkor kezdenek szenvedni, hiányozni fogsz nekik. Hát én igazából akik miatt ezt akartam tenni most azok vannak a legjobban mellettem.

Én túl éltem pedig nem sokon mult.

Ez azt jelenti hogy még itt kell lennem. Most sokkal rosszabb az életem, de úgy gondolom h ha sokat szenvedünk az életben akkor utána valami sokkal jobb jár.

Kicsit gondolkoztam az öngyilkossági kisérletem után, és arra jutottam h nem sok értelme van az életnek, de mégis itt vagyunk és ennek oka lehet.

Az emberek nem fogják tudni hogy miért csináltad, azt fogják gondolni h ők rontottak el valamit, sokáig kérdőjel marad bennük, vagy azok az emberek akik az ellenségeid, örülni fognak.

Most egy jó szakemberhez járok, nem tudom hogy tud e segíteni, de ezt ajánlom neked is. Becsüld meg az életed akár milyen is. Persze nem akarlak lebeszélni semmiről sem hiszen nem ismerem az életed, az érzéseid. Ha te nem látsz megoldást akkor...

Én gondolkoztam azon hogy meg próbálom még egyszer, de már nem akarom. ha meghalunk, nem tudjuk mi vár ránk, arra is kell gondolni hogy mi lesz ha még itt maradunk, milyen lesz utána.

Remélem tudtam segiteni.

Az ötödik vagyok.

Még annyit, hogy nem ironikus, hogy aki halálos beteg, az kapaszkodik az élethez? Aki meg egészséges és csupán üzleti, munkahelyi stb. gondjai vannak az eldobná.

Egy szó mint száz, te túlságosan is tehetetlen vagy, gyáva.

Vagy küzdöl tovább, vagy feladod. Ez nem múlik senkin és semmin, csak rajtad.

És aki meg akarja tenni, úgy tegye, hogy ne kifogásokkal és okokkal, hogy ne legyek teher, vagy nem ért meg senki, vagy ilyenek. Válald fel, hogy puhány vagy és gyenge és nincs akarat erő benned, még arra sem, hogy segítségért kiálts.

Jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági terveire. Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el ismerősei körében:

Amíg él: "Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!"

Amikor meghalt: "De sokáig lamentált szegény, amíg rászánta magát!"

Halálunk mindenkinek legyen meglepetés; életünk frappáns zárópoénja!

Engem gyerekkoromban sokat vertek, terrorizáltak, zsaroltak és aláztak meg (szülők természetesen). Emiatt 26 éves koromra egy lecsúszott életképtelen , alkoholista senkivé váltam. Szerinted az ilyen ember hiányozna bárkinek is? Nem hiszem. Voltak már öngyilkossági kísérleteim, nem is egy. De azt nem olyan könnyű ám megtenni, ahogy az ember eltervezi. Amikor saját magad úgy döntesz hogy véget vetsz az életednek és már ott állsz a halál kapujában, akkor nagyon hamar átértékelődhetnek benned a dolgok. Az életben maradás egyszerű emberi ösztön, amit nagyon nehéz leküzdeni és a halálra semmi nem tud igazán felkészíteni. Vagy komolyan elhatározod magad és minél előbb végrehajtod (utána szenvedsz odaát az örökkévalóságig) vagy vacilálsz rajta hosszú időn keresztül és soha nem fogod megtenni.

Három és fél évvel ezelőtt nagyon közel álltam az öngyilkossághoz. Akkor azonban tudatosult bennem, hogy az öngyilkossági kísérletem inkább segélykérés lenne: arra vágytam, hogy valaki vegye észre, hogy bajban vagyok, hogy segítsen. Még időben rájöttem, hogy ezt más módon is el lehet érni, sokkal célirányosabban. Így jutottam el pszichológushoz.

Életem legjobb döntése volt.

Igen, kimenekülhettem volna, feladhattam volna, magam mögött hagyva mindent. Így viszont elmondhatom, hogy legyőztem, hogy változtattam az életemen, hogy fejlődtem, hogy immáron az életem minden területén sikeres vagyok (munka, család, párkapcsolat, hobbik, stb.). Fel is adhattam volna, de akkor ez az egész kimaradt volna. Én igenis büszke vagyok rá, hogy legyőztem a depressziót, az önsorsrontó és önmarcangoló gondolatokat, hogy megküzdöttem a démonaimmal és képes voltam változtatni. Még ha pszichológusi segítséggel is. Életem legjobb döntése volt, hogy az öngyilkosság helyett a terápiát választottam.