Fiúsan neveltek, de lány vagyok! Segit valaki?

Három nővérem van, és a szüleim nagyon szerettek volna egy kisfiút. De bánatukra én is lány lettem. Kiskoromban mindig fiúsan öltöztettek, és fiúsra vágták a hajam. Hiába könyörögtem, hogy ne vágják le, az volt a válasz mindig, hogy igy könnyebb kezelni. Hisztiztem, hogy szoknyát vehessek fel, de szinte soha sem engedték, az volt az ürügy, hogy hideg van még, stb... Nyáron sem akarták engedni. Állandóan sportcipőben járattak, mert szerintük az praktikus. Rózsaszin ruhákat sem vettek nekem, soha! Mindig is irigyeltem a kislányokat, hogy szoknyában járhattak, hosszú hajuk volt, és kopogós cipőt is hordhattak. Nézem a régi fényképeket, és úgy nézek ki mint egy kisfiú!Kiskoromban szinte már el is hittem, hogy én tényleg fiú vagyok. És sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy anyu miért tetted ezt velem???

Apu úgy érzem, hogy sohasem szeretett. Mikor megszülettem, és megtudta, hogy én is lány vagyok, napokig csak sirt.

Ma már 24 éves vagyok, és úgy érzem, hogy csak magammal foglalkozok, pedig tudom hogy ez nem helyes. Rengeteg időt töltök a fürdőszobában, kényszeresen tisztálkodom, szinte csak rózsaszin ruhám van. Sminkelem is magam, minden ami nőies. Csak az a baj, hogy túlzásba viszem. Sokan mondták már, hogy beteg vagyok, mert már nem normális, hogy ennyire csak a testemmel és a kinézetemmel törődök. Természetesen a férfiak után vonzódok.

Nagyon fáj, hogy ez igy történt. Még mindig úgy érzem, hogy le kell "vedlenem" a fiús énemet, pedig már tudom, hogy nincs!Mások szerint szép vagyok, és nőies. De valaki segitsen! Hogy tudnék lelki békére találni?