Félek az autóvezetéstől, mit csináljak?

Akinek van két keze, két lába, nem súlyosan visszamaradt, és rászánja magát, az előbb-utóbb megtanul vezetni. Egyik ember előbb, a másik később, olyan ez mint minden más területe az életnek. Szerintem, kérdező, a problémád inkább a görcsös megfelelni akarás.

A kimondatlan társadalmi berögződések szerint egy nő legyen házitündér, kötelezően el kell hogy aléljon a gyerekektől (akár idegen gyerekektől is), legyen alkalmazkodó és totálisan hülye minden műszaki kérdéshez. Egy férfi pedig legyen macho, magas, izmos, szőrös, ne mutassa ki az érzelmeit, és természetesen tudjon autót vezetni meg űrhajót építeni... A gond ezzel csak az, hogy egyikünk sem 100%-ig Átlagos János, és aki nem tud mit kezdeni azzal, hogy bizonyos tulajdonságai nem tetszenek mindenkinek, annak nagyon sz.r élete lesz.

Kérdező, a problémád nem az, hogy félsz a vezetéstől, hanem az, hogy a belül hiányzó önbecsülésedet kívülről akarod pótolni. Ez pótcselekvés, nem működik. Ahogy nem ehetsz mások helyett, más sem tud téged szeretni és elfogadni téged magad helyett. Hogy mit csinálj? Kezdetnek szerintem megteszi, ha elgondolkodsz rajta, mi a félelmeid/görcseid kiindulópontja.

meglett azóta a jogsi? :)

ma már tudom, hogy én anno szintén az önbizalomhiány és szorongás miatt nem vágtam bele sokmindenbe.. vagy csak jóval később. de amikor elkezdtem, akkor meg ment kb minden. tehát szeritem ennek pszichológiai alapja van nálad is. most már egyre erősebb a vágy bennem, hogy megtanuljak, mert az is a szemem előtt lebeg, hogy 20 éves koromban az akkori barátom beültetett egy trabantba, és azt mondta, hogy na gyerünk, próbáld meg furikáztunk vidéken vele, és a mai napig emlékszem, hogy imádtam, még rám is szólt, hogy ne hajtsak olyan gyorsan. nincs saját autóm, de még lehet.. most úgy gondolom, hogy az első néhány útnál, amikor egyedül kell majd beülnöm, akkor kiderül, valójában nekem való-e. szerintem kár feladni a legelején, mindenkinek a félelmeit a legnehezebb leküzdeni.