Depressziós vagyok?

Próbáltam elhitetni magammal, hogy pszichopata, vagyok, hogy nincsenek érzéseim, de bármennyire is próbáltam elhitetni magammal ezt, és blokkolni az érzéseimet, nagyon is vannak. Vannak, és baromira fáj minden sértés, minden beszólás, mindent megjegyzek, bármennyire is el akarom felejteni, vagy nem akarom meghallani. Annyian mutogattak rám ujjal a külsőm miatt, annyian írták az interneten is, hogy csúnya vagyok, és minden egyes mondat az emlékezetembe égett. Régebben volt egy-két "barátom", de ők se voltak igazi barátok, csak jót röhögtek rajtam a hátam mögött, de most már ilyenek sincsenek. Nincsen érdeklődési köröm, a szabadidőmet arra szánom, hogy az interneten olvasgassak utána, hogy mik a pozitív tulajdonságok, milyen az ideális külső, hogyan tudnék változtatni magamon, hogy elfogadjanak. De minden próbálkozásom hiába. Ha szép ruhába megyek iskolába, akkor is azt mondják a fiúk, hogy inkább felkötnék magukat, minthogy hozzám érjenek. Ha jó jegyet kapok, akkor is hülyének néznek. Bármit is csinálok, azt mondják, béna vagyok. A jövőm kilátástalan, semmihez se értek. Minden megjegyzésre kristálytisztán emlékszem, minden szó újabb sebet ejt a lelkemben. Fáj, hogy külsőre és belsőre is egy nagy nulla vagyok, és fáj az is, hogy ezt visszajelzésként is megkapom. Tényleg megpróbáltam javítani magamon, de semmit se ért. nem akarok ilyen életet élni. Szinte mindennap sírok. Meg akarok halni, ha lefekszem, abban reménykedem, hogy nem ébredek fel többé. Már rég elvesztettem az életkedvemet. Egyedül azt tart vissza az öngyilkosságtól, hogy... tulajdonképpen semmi sem tart vissza tőle. Senkinek se hiányoznék, még a családomnak se. Mindezt nem csak én látom csak így, ha meghalnék, azzal jót tennék a világnak. Mit csináljak? Várjak, míg megkapok valami halálos betegséget?