Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mitől vagyok szociális fóbiás?...

Mitől vagyok szociális fóbiás? Nem értem. (bővebben lent)

Figyelt kérdés

A szüleim és a rokonaim mind nagyszájúak, kiabálósak, bárkivel képesek beszélgetésbe elegyedni. Nem értem hogy én mitől vagyok enyire félénk.

Az iskolában kb 5.-es koromig minden rendben volt, soha nem voltam az osztály középpontja de meg volt a saját baráti köröm ahol domináns szerepet töltöttem be. Egeyül soha nem szerettem sehová menni, de társaságban általában nem voltam annyira félénk, legalábbis az én körömben én voltam a poéngyáros, Néha még az is előfordult hogy túl sokat beszéltem. Viszont ha betévedtünk valahová és pl meg kellet kérdezni valakit a beszédes részt mindig másokra hagytam.

Aztán minden megváltozott, jött egy új lány és "elvette" a legjobb barátnőmet. Ez persze csak az én hibám volt, ők túl sokat beszélgettek, én meg nem akartam közeledni az új lány felé, így szépen lassan eltávolódtunk egymástól, annyira hogy már hozzá se mertem szólni...talán ez lehet a kiinduló pontja az egésznek. Azóta nagyon ki sem mozdulok a házból, régen volt egy kis túlsúlyom, sokkal csúnyább voltam de szerettem eljárkálni, mostanra lefogytam, jobban nézek ki, mégis sokkal nagyobb kisebbségi komplexusom van mint előtte.

Mostanra már pokollá vált az életem, néha - bár tudom h nem fogom megtenni - az öngyilkosság is eszembe jut, vagy legalábbis hogy bárcsak reggelre ne ébrednék fel, ha kisebb megfjegyzést is tesznek rám napokig csak arra tudok gondolni, náha előfordul hogy bemegyek a fürdőbe és elkezdek sírni, annyira stresszesnek érzem az életem. Barátaim nincsennek, beszélgetni az emberekkel nem tudok, még a rokonokkal se , csak a nagyon közeli családtagokkal...Nem szeretnék így élni, igaz kicsit elvont vagyok, művészi lelkületű, de alapjáraton jófej vagyok, jó a humorérzékem, ha bártabb lennék simán tartozhatnék a "vagányak" táborába minden adottságom meg lenne hozzá csak éppen szociális fóbiás vagyok, és ha hozzám szólnak egyszerűen leblokkolok, pedig tudnék válaszolni csak nem merem kimondani amire éppen gondolok.

A kérdésem tehát: vajon miből alakulhatott ki? Ez egy született betegség vagy valaminek a hatására lettem ilyen? Lehet egyáltalán rajta változtatni?

Azt olvastam hogy a neveltetés befolyásolhat, de engem mindig nagy önbizalomra neveltek, hogy nyugottan bántsak meg bárkit ha az az én érdekeimet szolgálja...persze nem szeretnék ilyen lenni, de fura ennyire félénknek lenni 1 ilyen családban.


2010. ápr. 30. 19:01
 1/10 A kérdező kommentje:
17/L
2010. ápr. 30. 19:03
 2/10 anonim válasza:

Na én vagyok az, aki szintén ilyen problémában "él".

18L. Én is várom az értelmes válaszokat. :)

2010. ápr. 30. 19:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:

Na én is szintén. teljesen ugyanígy vok, csak nekem már testi tünetekbe is mutatkozik..

am ez nem vele született betegség, ez kialauk bennünk, de nagyon rossz, főleg h az emberek nem is értik h mi van velünk, és unalmasnak tesznek be minket..

2010. ápr. 30. 19:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
Én is ilyen voltam kb 15 éves koromig.Alig volt ember akivel pár szónál többet váltottam volna:mindig féltem ha beszélni, szerepelni kellett.Nagyon rágörcsöltem mindenre.Most 20 éves vagyok és most sem vagyok egy hűde társasági ember de szerintem sokat változtam, közvetlenebb vagyok mint régen.Általános iskolás koromban alig szólaltam meg szinte semmit.Ahoz képest egész szépen "felnőttem".Szerintem ettől a fajta "betegségtől" is meglehet válni egy bizonyos fokig.Mondhatni az élet mindenre megtanít.Előbb utóbb muszály lépni az emberek felé és megpróbálni legyőzni a szorongásokat.
2010. ápr. 30. 19:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
És azt is hozzákell tennem sajnos az emberek akik ilyenkor a közeledben vannak nem segítenek.Talán van egy két jó példa is de én nem ezt tapasztaltam.Inkább tesztelnek próbára tesznek hogy csak magadra számíts..Bár hozzákell tennem bizonyos fokig nekem ez is segített.
2010. ápr. 30. 19:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
Én is az vagyok
2010. máj. 4. 18:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim válasza:

Szia. Én is hasonló cipőben járok. Ennek a "betegségnek" sok forrás lehet de mindenképpen a gyökerekre kell visszavezetni. Írtad régen túlsúlyos voltál kicsit, ebből adódhatnak olyan elfojtott gátlások amik most törnek elő. A legjobb barátnődtől való eltávolodás valószínűleg egy olyan lökést adott ami negatív irányba mozdított és a elfojtott érzések előtörtek. Próbáld meg ezt lerendezni magadban, és próbáld lezárni ezt az időszakot magadban.

Röviden talán így tudnék neked válaszolni de ha gondolod dobj egy privátot és írok még. Remélem tudtam segíteni :)


17/F

2010. máj. 4. 22:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:
Szia!Nekem is az van,már négy éve.Alig mozdulok ki a lakásból.L/18
2010. máj. 5. 23:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:
ha komoly a baj akkor be kell feküdni pschiátriára legalább 1 hónapra. Elötte természetesen pschiáterhez kell menni. Ott beállítják a megfelelő gyógyszert és a mennyiségét + kognitív viselkedésterápia stb... igy együtt ki lehet belöle gyógyulni, hogy mennyi idő után az elsősorban a hozzá állástól és a betegség meglévő idejétől is függ!
2010. máj. 5. 23:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim válasza:
Ha még aktuális a probléma, írj nekem privit, és ez vonatkozik a hasonló helyzetben lévő válaszadókra is. Van egy ötletem...
2011. jún. 7. 21:40
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!