Mitől lehet ez? (többi lent)

Sziasztok, kicsit fura nekem ez a téma, de úgy érzem talán segítségre szorulok. Gyakran szoktam sírva fakadni mostanában. Néha úgy érzem hogy nem szeret senki (persze nem igaz, de sokszor vagyok szomorú és furán érzem magam) Gondolom az itthoni dolgok miatt. Nehéz gyerekkorom volt nekem és a bátyáimnak. A szüleink betegek, anya gyógyíthatatlan nem lesz már jobban, apának fél éve volt agyvérzése örültünk hogy életbe maradt. Plusz még anyagi gondok stb... Suli után nem sok időm van tanulni, sok mindenbe segíteni kell. Próbálok megfelelni anyáéknak, magamnak, a tanároknak. De igazság szerint néha úgy érzem kikészülök. És emellett van "magánéletem" ami persze anyáéknak nem tetszik, mi az hogy barátom van... Sose voltam rossz gyerek/rossz tanuló. Úgy néznek rám anyáék mint a véres rongyra, mióta barátom van (pedig nem rossz ember, bátyáim egyik legjobb barátja) csak azzal van a bajuk hogy kevesebbet vagyok otthon de így is a lelkem kiteszem értük. Segítőkész vagyok, mosolygok mindenkire. Egyszerűen már nincs kedvem semmihez, se suliba menni, se otthon lenni. Ideges vagyok gyakran feszült és nem bírok aludni sem. Elég zárkózott vagyok lelkileg, én bárkit szívesen meghallgatok ilyen témában, és jól elbeszélgetek bárkivel ilyenekről, de ha rólam van szó az már más. Nem szeretek panaszkodni vagy ilyesmi ezért nem is nagyon szoktam a problémáimról beszélni. De most már kicsit betelt a pohár. Bocsánat kicsit hosszúra sikerült, csak szeretnék segítséget kérni, inkább privátban írjatok, de a válaszokat is megköszönöm. :)