Hogy kell kilépni a komfortzónából?

Ez a komfortzóna dolog egy nagy fszasság. Nincs olyan. Olyan van, hogy eléggé motiváltak vagyunk-e valamiben vagy sem. És akkor észre sem vesszük, hogy olyasmit is bevállaltunk, amit egyébként megtettünk volna.

Példa: komfortzónahatár pl az, hogy kényelmetlen felkelni mondjuk hajnali 5kor. Én pl megtehetem, hogy fél kilenckor kelek fel. De ha 7re ki kell érnem a reptérre, mert utazom, észre sem veszem, hogy húde kiléptem a komfortzónából, mert fél ötkor felkeltem.

De ha nincs miért, akkor minek kelnék korán?

Érted így a hasonlatot?

"Hogy kell új dologba belevágni ha nem értünk semmihez?"

Az új dolgokhoz senki sem ért az elején. Találsz pár véletlen dolgot és elkezded. Akkor is, ha baromságnak tűnik. Például a következő 3 plakáton levő csoportos tevékenységre elmész.

Vagy egyszerűen választasz pár dolgot, amitől tartasz és csinálod. Mondjuk valamilyen küzdősport, egzotikus nyelv, véletlenszerű utazgatás, esetleg vakrandi.

Komfortzóna átlépésről akkor beszélünk, amikor az eszeddel felfogtad, hogy menni kell, de nem szereted amit meg kell tenned az eredményért. Abban az 1.-nek igaza van, hogy jobb, ha annyira fellelkesited magad, hogy a tennivalók se legyenek kellemetlenek, azzal viszont nem értek egyet, hogy ez mindenkinek minden helyzetben lehetséges. Van, amikor annyira távoli az eredmény, hogy nehezebb a lelkesedés.

Újba meg olyanba érdemes belekezdeni ami vagy ahogy az előző mondta: elmész bármire amit meglátsz vagy végiggondolod mi érdekel és adott témán belül választasz ki dolgokat.

Én egész pici gyerekként nagymamámmal együtt kötöttem és horgoltam. Ma a netről, videókról tanultam újra. Mindennek van szakkönyve, van facebook csoportja és youtube videója, de még olyan kis közösségi kávézóról is hallottam ahol fúrnak-faragnak, javitanak és bárki beviheti a cuccait meg is tanitják mit hogyan kell csinálni.

Nyelvtanulásra szintén nézhetsz videókat, hallgathatsz háttérként rádiót, letölthetsz telefonra appokat.

Szerintem most sokkal több lehetőség van mint régen.

Ha kitalálsz valamit vedd be a naptáradba (ha nincs csinálj akár egy kis füzetet vonalazz be). Legyenek céljaid. Pl. megtanulok X nap alatt X szót, vagy elmegyek bizonyos helyre érte, vagy bármit. Mindig annyit amennyi könnyen teljesithető, nehogy a lehetséges kedves elfoglaltságból munka legyen.

Épp a napokban a buszra vártam és néztem ahogy gördeszkán gyakorolt egy srác. Kezdte és újra kezdte és újra és újra, pedig egyetlen egyszer sem sikerült megcsinálnia amit akart. A lényeg, hogy ne add fel :)

Nem kell ennyire túldimenzionálni ezt a komfortzóna-dolgot. Egyszerűen annyit takar, hogy ha valamitől visszatartana a félelem, lustaság, kényelem, stb., akkor is meglépem, hátha jó lesz. És többnyire valóban jó lesz.

Magyarán: ha valamihez csak minimális kedvet is érzek, akkor nem kifogásokat keresek, hanem megoldást találok rá.

Pl. nemrégiben láttam hirdetni egy programot (tevékenységet), amit korábban soha nem próbáltam. Az első gondolatom az volt, hogy "hú, ez engem érdekel". Aztán elkezdtem agyalni, hogy nekem ehhez nincs elég időm, tehetségem, stb. De ezeket a gondolatokat elhessegettem. Némi átcsoportosítással teremtettem rá időt, pénzt, és menet közben kiderült, hogy nem vagyok tehetségtelenebb, mint a többiek, akik részt vesznek a programon. Örülök, hogy elmentem, kellemes időtöltéssé vált, ami rendszeresen feldob és feltölt.

Számomra nagyjából ennyit takar a kilépés a komfortzónából.