Olyan nehéz kilépni ebből a körből, mit gondoltok?

Sziasztok

Akárhányszor próbálok lányokkal ismerkedni, mindíg öntudatlanul is visszafogott leszek, szívdobogás érzés..tipikus "gyenge pánik" tünetek. Azt gondolom olyankor semmi önbizalmam, és ez talán látszik is kívülről.

//Olyan butaságnak gondolom ezt az egészet, már 29F és túl kellene ezen lépni. Felnőtt módjára hozzáállni ezen dolgokhoz//

Az igazság hogy nem tudom hogy is kezdjem, úgy érzem magam azokban a helyzetekben mint egy kis "gyerek". Tejesen tapasztalatlan, védtelen...soha nem volt még úgy barátnőm hogy én hódítottam volna meg, és kaptam volna meg.

Nem vagyok egy társasági ember, inkább az a fajta aki kijön bizonyos emberekkel, és szereti ha a másik fél is kölcsönösen "beszélgető partner".

Semlegesen beszélgetni pl munkahelyi kolegákkal az utazás során, na azt nem. Nem szeretem az eféle felszínes üres fecsegéseket.

Van hogy erőt tudok venni magamon és Önbizalom teljesnek mutatkozni ismerkedéskor, de olyan érzésem van mintha "ez" nem én lennék, modorosságot érzek, mintha egy maszkot tennék fel. De ugyan akkor az sem én vagyok aki az a túlzottan visszafogott srác. keszekuszaság...

Azt gondolom sokszor nagyon a szívemre veszem az eféle negatív dolgokat. Hogy viszonyul hozzám a lány, "NEM"-et mond-e.. //kit érdekel mondom reálisan//

Érzékenyen érint belül. Van hogy utálom magam emiatt. //ez a legrosszabb amit tehetek//

Az, aféle nem merem meglépni, érzem hogy magával ránt az "önbizalomhiány" esetek után igen mély letargiába tud nyomni a történet, "könny is kijön a szememből". Ez nem hiszem hogy egészséges.

Kicsit úgy írnám le a lányokkal való beszélgetést, mintha belsüllyednék a saját kis negatív gondolataimba, és nem tudnám reálisan ("kívülről" ) látni a világot. Mintha nem tudnám megérinteni Őket, mint embereket, képtelen lennék közel kerülni hozzájuk.

Tudjátok ahogy így írom Nektek e sorokat, jönnek a fejmben a "válasz" gondolatok is. Mintha lenne egy gyerek bennem aki.. felszínre jön, ki nem tudja merre hogyan.., és egy felnőtt is aki tudja a válaszokat de nem képes "feljönni" amikor kell (realitás).

Pszichológuson is gondolkoztam, jó lenne valakivel ezekről a dolgokról beszélgetni.

Gondoltam beírok ide a fórumba, hátha vannak hasonló lelkületű emberek, vagy van hozzászólásuk a "témához".

Nehéz nehéz nehéz.. kilépni ebből a körből ami megindul mikor oda kerülök és...

Szerintem az önbizalom hiányom mellett, némi szociál fóbiám is van, ami hol felerősödve hol kevésbé van jelen.

(Mindezekből következik a komfortzónámból igen nehezen tudok csak kilépni. EZ sem jó.)