Aki igazán depressziós, hogy magyarázza el a környezetének, hogy ez nem spontán rosszkedv?

Sehogy. Aki nem volt még depressziós, az nem érti. Életemben többször jött elő: először pszichiáterhez fordultam, aki gyógyszeresen kezelt. Hát az nem sokat ért...

Második alkalommal pszichológushoz jártam, és nem hagytam abba a terápiát akkor sem, amikor már jobban lettem. Végigcsináltam. Gyökeresen megváltoztatta az életem. A mai eszemmel nem akarnám a környezetem győzködni. Ők úgysem tudnak segíteni. Én tudtam magamon.

Én depressziós vagyok. Amikor elkezdődött, nem akartam elmondani senkinek, gondoltam majd elmúlik. Nem múlt el. Most, hogy már tetőtől talpig beborít, egy részem szeretné elmondani mindenkinek, hogy mennyire szenvedek, a másik részem viszont továbbra is csendben akar maradni, mivel én ilyen vagyok .. nem szeretem ha gyengének látnak.

Az eszemmel amúgy tudom, hogy szólnom kellene valakinek mert úgy érzem, hogy a következő fokozat már az öngyilkosság lesz, de egyszerűen nem tudom .. nem jönnek a szavak.

Egyébként szerintem, ha nem értik meg, hiába győzködöd őket, nem fogják varázsütésre felfogni, hogy mi zajlik benned. Ha teheted, menj el egyedül pszichológushoz (vannak ingyenes TB támogatottak) .. ő hinni fog neked!

20/L

# 3: A depresszió egy ún. beszűkült tudatállapot. Bizonyára te is tapasztaltad már nehezebb időszakaidban, hogy nem veszed észre a kellemes dolgokat, nem látod a megoldást a helyzetekre, mindent a lehető legnegatívabb oldaláról látsz, stb. Ilyen időszakai mindenkinek vannak, kivétel nélkül. A különbség az, hogy a depresszió esetében ez a helyzet állandósul.

Én például a terápiám után, ha átmenetileg ilyen beszűkült tudatállapotba kerültem, utólag már mindig érzékeltem, hogy a helyzet nem volt annyira szörnyű, mint amilyennek akkor, nyomorúságos állapotomban érzékeltem. Hogy minden helyzetben vannak más szempontok is, amiket akkor nem érzékeltem, mindig vannak további lehetőségek, amiket korábban nem láttam. Beszűkült tudatállapotban az embernek egyfajta csőlátása alakul ki, csak egyetlen irányt lát és az az irány nagyon nyomorúságosnak tűnik. Hiába van körülötte még ezer más is, azokat egyszerűen nem veszi észre. Hát ez ilyen állapot.

Hangsúlyozom: ilyen állapotba mindenki kerül élete során, csak a depressziós számára ez nem egy átmeneti állapot, hanem állandósul, és ezért segítség nélkül nem is igazán lehet kitörni belőle.

4!

Én is így érzek

Szerintem azért nem tudják elhinni, mert ez az érzés a külső szemlélőknek leggyakrabban úgy jön le, hogy az illető magába fordult és magán kívül nem érdekli semmi.

Az emberek így nem igazán tudják, hogy segítsenek, hogy legyenek a depressziós ember mellett. Vagy egyáltalán legyenek-e. Átélni nem tudják és nem is feladatuk. Én mint egy depressziósba szerelmes - de azt lassan feladó, mert nulla kommunikációval szembesülő - ember annyit tudok tenni, hogy amit lehet, utánaolvasok a témának, és kimutatom a szeretetem. De erre semmi reakció nincs.

Ha körülírod az érzéseid, és elhiszik, attól még nem fogják tudni, mit csináljanak. Fontos lenne kommunikálni ezt. Fontos lenne tudatni, mit lehet érted tenni. És szakmai segítség többet ér.