Ugye nincs semmi bajom? Hogy tudnám ezt kezelni?

Mostanában remekül érzem magam, minden nagyon jó körülöttem. Mégis dührohamaim vannak. Egyszerűen képes vagyok apró dolgokon úgy felidegesedni, hogy legszívesebben megütnék valakit, és olyankor török-zúzok. Ha nem sikerül, akkor magamban próbálok kárt tenni és végül sírni kezdek... Nem értem miért van ez, de kis koromban is voltak ilyen düh kitöréseim, aztán évekig nem volt semmi ilyen... Ezek hetente többször is megtörténnek. A másik dolog az, hogy nagyon félek attól, hogy pl. a barátaim elhagynak, a családom nem szeret, meg ilyenek, és ez valami beteges rettegés. Nem bírok megbízni az emberekben... Néha rájövök, hogy úgysem érem el a céljaimat az életben ezért nem érzem, hogy bármire képes vagyok. Gyűlölök tükörbe nézni, úgy érzem, hogy semmihez nincs tehetségem. Körülöttem mindenki jó valamiben, csak én nem. Plusz ezek mellé van egy kis szociális fóbiám, amit próbálok leküzdeni... Mi lehet velem?