Borderline személyiségzavar. Hogy lehet így élni?

Elméletileg én is borderlineos vagyok az orvosok szerint, de nemigen tudom mi az. Annyit tudok, hogy súlyos kommunikációs szociális zavaraim vannak, nem tudok beilleszkedni pedig muszáj lenne, nem találom a helyem mert az állásinterjúkon elutasítanak, alkalmasságiakon pedig pont a feszültség és kommunikáció zavarossága miatt nem felelek meg. Csoda,hogy találtam barátnőt, de foggal körömmel küzdök, nehogy elveszítsem és mivel felsőbb társadalmi rétegből származik, így muszáj magamra erőltetnem (annak ellenére hogy azt mondja neki ez nem kell - én viszont férfi akarok lenni a saját szememben), hogy olyan életet éljek, ami nem feltétlen én vagyok. Például előtte nem akartam se lediplomázni, se jogosítványt szerezni, se külföldre menni nyaralni. Mivel Neki van jogsija, évente nyaralgat a családjával külföldön, így nekem is kötelező ezeket előteremtenem, de az emlékét ki akarom törölni, hogy valaha volt kint azelőtt, hogy kivittem, mert én akarom Őt boldoggá tenni. Be akarok mindent pótolni, amiről lemaradtam és teljes életet akarok élni. Állandóan vita van ebből és rettegek, hogy szakítani akar velem, pedig én csak meg akarom szüntetni a fájdalmamat.

Másrészt viszont úgy vélem, hogy apám elvesztése miatt, valamint hogy nekem nem volt jó apai kapcsolatom, kell találnom egy apát, aki bepótol mindent amit apámnak kellett volna. Meg azért is, hogy legyen egy apám aki a fiára (azaz rám) büszke és szereti őt és törődik vele, segít neki stabilizálódni az életben.

Rendszeresek a kilátástalansági rohamaim, súlyos stresszben vagyok amiért nem jön semmi társadalmilag hasznos össze nekem, nincs jövedelmem, anyámmal élek annak ellenére, hogy saját életet akarok, de sajnos nincs miből.