Szociális fóbiával munkát vállalni?
Az utóbbi időben, eléggé megszorultunk anyagilag, így ki szeretném segíteni a szüleimet, és beszállnék a lakbérbe, illetve egyéb kiadásokba.
A gond csak az, hogy képtelen vagyok akármilyen munkát elvégezni. Szociális fóbiám révén, egy állásinterjú maga a földi Pokol. (Voltam már páron, de nem sültek el túl jól. Az egyik pánikrohamba torkollott..)
Ha 'túl is élném' az interjút, akkor már csak attól félnék, hogy tényleg megkapom az állást. Ami azt jelentené, hogy minden nap kismillió emberi interakciót kellene megélnem, és tudom, hogy teljesen kikészülnék.
Már ha telefonálok, egész testemben remegni kezdek, és hőhullámok gyötörnek..Jobb esetben.
Valaki, aki megélt már hasonlót, esetleg elmondaná a saját történetét, és hogy miképp kerekedett felül a szociális fóbián? (Ha sikerült neki.)
Mindenre kíváncsi vagyok a témában.
Tapasztalatok, tanácsok, javaslatok.
17/f
Pszichologushoz kene menned, nem normalis,amit csinalsz. Nincs ilyen, hogy szocialis fobia, ez baromsag.
Plusz ha ilyen van, hogy a csaladod kell segiteni, az igenis legyen egy hajtoero hogy megembereld magad, miattuk, hogy nekik jobb legyen es felulkerekedj ezen!!!
De elsonek mindenkepp keress egy orvost, aki kezelni kezd. Hogyan jarsz iskolaba, ha ilyen bajod van?!
Tudomásom szerint létezik, pszichológus állapította meg nálam bravúrosan.
A szüneteket a mosdó egy fülkéjébe zárkózva töltöm, és próbálom kiheverni a 45 percnyi tömény szorongást. Órákról rendszeresen kijárkálok, mert már fizikálisan rosszul vagyok. Vagy pedig be sem megyek. Tudom, kész mintagyerek vagyok.
Ezen a bajodon pszichiáter tudna segíteni, az ő gyógyszerével, ha elmennél hozzá. A gyógyszer nyugalmat biztosítana, és azt a tudatot, hogy tettél magadért valamit. Három hónap alatt rendbe jönnél...
Beszélj a családoddal, hogy támogassanak, segítsenek. Én végigcsináltam...
Köszönöm a válaszokat. :))
És nálad mi lett a 'végkimenetel'? Hogy érzed magad?
Semmiképp se szedj gyógyszereket. Ezt én is végigcsináltam, csak én egy idő után már suliba sem jártam be és a bejárati ajtón sem tudtam kilépni. Rengeteg gyógyszert kaptam a pszichiáteremtől, de cseppet sem segített. Felerősítette a szorongásomat, miközben folyamatosan kimerült és egyre motiválatlanabb lettem, később pedig rá is szoktam a gyógyszerekre, és abbahagyni nagyon nem könnyű. Így - a saját negatív élményeimre alapozva csak - azt mondom, hogy szerintem orvoshoz se menj. Nem egy jó, könnyű és könnyen kezelhető dolog a szociális fóbia, a pánikbetegség mellé csak tovább nehezíti, de nem megoldhatatlan.
Ha elmész egy állásinterjúra koncentrálj arra, hogy mikor fogsz hazaérni. Nekem mindig segít, mert ugye nyilván azt várom. Ha pedig megkapod a munkát semmi baj nem lesz. Az első pár nap/hét nem lesz könnyű, ezt nem mondhatom, ellenben te is meg fogsz azon lepődni, hogy milyen hamar beleszoksz. A munka nem egy iskola, nem leszek bezárva egy kis terembe 30-40 emberrel, dolgoznod kell, ami azt jelenti, hogy kapsz valami feladatot, amit meg is kell csinálnod, eltereli a figyelmed, leköt, és az idő is gyorsabban elúszik. Majd mikor megtapasztalod, hogy a közösség nem vészes (lehet akár jó is, ezt nem tudhatod), te kezdesz szépen belejönni és egyre könnyebb elindulnod otthonról, és ezért még fizetnek is nem fogod bánni, és lesz egy dolog, ami nem is kis dolog és elkönyvelheted sikerélménynek, amiért felül tudtál kerekedni a dolgon. Ha pedig a munka nem jó, vagy bármi más olyan negatív dolog ér miatta, amiről úgy gondolod idővel sem tudnád megszokni vagy megtanulni kezelni, akkor otthagyhatod. Ez nem egy menekülőút, mert ha valami egyelőre túl tesz rajtad, annak időt kell adni. Ebben az esetben pedig felfoghatod úgy, hogy te tettél egy próbát és a legjobb képességeid alapján ki is álltad, ellenben ez nem gátol abban, hogy egy másik helyen, másik munkánál újra megpróbáld. Szóval remélem sikerül és hagyod magadnak, hogy ennél jobban elnyeljen a dolog, mert minél tovább vár az ember, annál nehezebb lesz helyrehoznia.
És vannak persze apróságok is, amik esetleg segíthetnek még (igazából megint a saját tapasztalataimra alapozva). Olvastam pont nemrég, hogy segít az embernek, ha az utcán valami kis apróságot fog. Például legyen a kulcsod a zsebedben, és míg sétálsz babráld szét nyugodtan, én is ezt szoktam tenni. Ha ki kell menned és útba esik akár egy kis bolt, könyvtár, akármi, ami érdekelhet téged, ahol van valami, ami kedvedre van és elvonja a figyelmed menj be. Nem kell vásárolnod vagy semmi, csak keress egy helyet, ahol vannak más emberek is, ellenben van ott valami neked is, bemész, megnézed, és máris több időt töltöttél emberek közt, miközben nem szereztél negatív élményt, tehát ez fokozatosan segít majd feloldódni. Én néha bemegyek boltokba, ahol gyógynövények vannak, csak hogy nézegessem őket és megtudjam melyik mire jó. Nem nagyon szoktam venni, bár sokan ajánlják, de tök érdekesek, és közben senki sem jön a nyakamra, teljesen nyugodtan sétálhatok ki utána az üzletből. Elég sokat írtam, ne haragudj. Azért remélem valami segít belőle. Tudom, hogy ez nem úgy működik, hogyha egy idegen névtelenül leírja, hogy menni fog, akkor menni fog, de elég egy aprócska dolog, és te is szép lassan egyre jobban tudni fogod magadról, hogy képes vagy rá, elsősorban a saját érdekedben, másodsorban a céljaid, és ez esetben a családod érdekében. Szóval sok sikert és kitartást kívánok, és tényleg ne aggódj, rendben lesznek a dolgok.
20/l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!